A magyar paraszti házal házak természetes és egészséges anyagokból készültek, a magyar térrendezés szabályai szerint ezért jó bennük élni. Nekünk, magyaroknak olyan magas szintű építészeti, térrendezési hagyományunk és jelképrendszerünk van, amely minden külső hatást, utánzást fölöslegessé tesz.
A különféle kialakult térrendezési elvek keverése, csupán zavart okoz., mert ha innen is veszünk egy kicsit, meg onnan is, akkor egyik se érvényesül igazán. Mi magyarok maradjunk meg annál ami a miénk.

A háiányt pótlandó pár éve jelent meg a magyar ház mágikus titka című könyv, amelyet ajánlunk mindenkinek. Ebben a könyvben megtalálhatók azok az elvek, amelyek szerint őseink építkeztek, így az is kiderül, hogy a magyar ház szerkezete beony olyan kozmikus alapokon és jelképrendszeren nyugszik, amely a Teremtés folyamatának valós ismeretéből születtek.

Nem véletlenül négyszögletes a házak alaprajza, nem véletlen az ablakok formája, osztása, nem véletlen a házak tájolása, a kapuk elhelyezése, s nem véletlenek a különböző díszítések, ugyanis a magyar ház egy térbeli összetett rovásjel, amely a jelképek ismerői számára pontosan olvasható. Minden ház teremtés eredménye, egy-egy megvalósult gondolat. A gondolat nagyon finom erőforma, és megváltoztatni is csak gondolati úton lehet. Ezt az erőt még nem nagyon lehet mérni, a hatását viszont igen.Ezért jobb egy ősi parsztházban lakni. A pozitív illetve negatív gondolatok megváltoztatják az izmok erejét, a bőr állapotát, amit a műszerek kimutatnak (lásd hazugságvizsgáló). A ház tehát egyéni gondolatok, illetve nagyon erős kollektív gondolatok együttes eredménye. A nagyon erős, régóta működő kollektív gondolat a HAGYOMÁNY.

Őseink pontosan tudták, hogyan építkezzenek. A magyar térrendezés csodálatosan következetes és egységes rendszert alkot, amely évezredeken keresztül “bevált” a magyarság körében.

A magyar ház tájolása:
Kelet , előttem kelet előttem, dél: jobb kéz felől, észak , balkéz felől, nyugat a hátam mögött

A magyar parasztház formája általában egy hosszú téglalap volt, amely a rövidebbik végével az utcafrontra nézett, a tájolása keleti.

Az ősmagyarok legfontosabb, égtája a kelet volt, színe a fehér, állata a ló KELET – az ébredést, a megújulást, a feltámadást, jelenti. Az éltető nap keleten kel, ráadásul a felszabadító testvérnépek -Szkíták, hunok Avarok majd Árpád magyarjai is mindíg keletről érkeztek. A fehér a tisztaság a jóság szine. A ló pedig onnan jön, hogy lovasnép voltunk. A motorizáció előtt a legyorsabb közlekedési eszköz a ló volt.

 

a. DÉL – az éltető energia, feltöltő erő NYUGAT – a megnyugvásra, pihenésre utal. Energiája összehúz, összetart, körülölel, biztonságot ad. ÉSZAK – az éjszakával, a sötétséggel, mozdulatlansággal kapcsolatos.

A régi kultúrában a ház a Világegyetem kicsinyített mása volt,amelyet az adott hitrendszernek megfelelően tájoltak.
A tető
A parasztházak teteje nagyon hosszú ideig kizárólag sátortető volt, amit kontyos tetőnek vagy süvegnek hívtak. Ezt később sokfelé felváltotta a nyeregetető, mert a ház alapterülete hosszában megnyúlt. Nemcsak azért ilyen a formája, mert a hó és a víz könnyen lecsúszik ezekről a tetőkről. A tetőt a ház hosszában minden esetben a mestergerenda tartja.

Boldogasszony fa.

A télalap alapú keletre tájolt magyar parasztház a rövidebbik végével az utcafrontra nézett, és az utcafront felé a tetőt egy ágasfa tartotta.

Ezt az ágasfát Boldogasszony fájának nevezték.
A Boldogasszony a magyar hitvilágban az Istenanya, az Istenség női megvalósulása, a második Isteni személy, kit a népmesék Tündér Ilonaként is megőriztek, így ezt az ágasfát egyes helyeken Tündér Ilona fájának is nevezték
Gerenda:
. A házat hosszában mestergerenda tartja, amelynek faragása a Tejutat jelképezi. A Tejút a népi csillagászat nyelvén Tündérek útja vagy Hadak útja, Lelkek útja, a katolikusok menyorsazága. A végénél fekvő Szíriusz csillag pedig a Tündérfő.A tejutra utal a székelyek csaba királyfijának csillagösvénye. Ha a ház szerkezetét lefordítjuk a csillagok nyelvére, akkor a mestergerenda jelképezi a Tejutat, a Mestergerenda végénél lévő Boldogasszonyfája pedig nem más, mint a Tündérfő csillag, vagy az Istenanya lakhelye (ez a Szíriusz, amely évente egyszer, július 23-án együtt kel a Nappal, vagyis ilyenkor “Napba öltözik”.) Őseink ezt a csillagtérképet emlékeztetőként beépítették a házaikba, de elmondták a meséikben is, ráhímezték a ruháikra, abroszaikra, ágyneműjükre is.

Ha egy gyermek megszületett, arccal kelet felé, a mestergerenda alá fektették a bölcsőjébe. Ha valaki meghalt, ugyancsak a mestergerenda alatt ravatalozták fel, és éppen fordítva, arccal nyugatnak. A mestergerenda mutatta az utat a léleknek, hová érkezzen és merre távozzon. A “Mester” segítette az érkezőt és a távozót. A Mestergerendára csillagot, tejutat, szárnyas napot, illetve teremtés-szimbólumokat faragtak.

Régen pontosan tudták azt is, hogy a gerenda melyik részére kell faragni azt a csillagot, vagyis pontosan ismerték a szimbólum jelentését. Az apajogú nagycsaládok általában arccal kelet felé állnak be a világba, erre fordul a sátruk ajtaja is. Fő égitestük a Nap. Még az anyajogú társadalmat képviselőknél is a Hold tiszteletének nyomait találjuk. (László Gyula.)

A csúcsjel
A tetőszerkezet tetején a legtöbb régi házon megtalálható valamilyen csúcsjel. Általában tulipánt, csillagot, keresztet, X-jelet, gömböket, kettős keresztet faragtak egymás fölé. (A jelek és a sorrend azért volt, mert az ősi rovásírás első betűi egyben isteni jelképek. Az A betű az Anyaisten (4), a B betű az Atyaisten (X), a D betű pedig a testet öltött Atyaisten, vagyis a Fiúisten (+) és a Teremtő, vagy ahogy az ősi magyar hitvilág nevezte: “öregisten” – az ő jele az “Us+ (mint Ős).A csúcsdisz, tehát a szenháromságot és a teremtő Istent jeléképezte!

A homlokzat
Hasonló szimbólumokat faragtak rá, mint a csúcsdíszekre, a jelentésük is azonos. Nagyon gyakori a homlokzaton a Napjel!

A bejárat:

Magyarországon nagy hagyománya volt (és egyre inkább ismét van) a faragott vagy festett kapubejáratoknak. Ezek a kapuk nagyon sok olyan ősi szimbólumot tartalmaztak, amelyek a ház lakóinak spirituális védelmét szolgálták.
A kapuk boltíve az égboltot jelképezte: a kapu fölötti galambdúc a portát védő szellemek, az ősök lakhelyeként készült. Annak idején a kapura festett, illetve faragott jelek pontosan úgy olvashatóak voltak, mint ma bármelyik betűvel írt szöveg. Régen létezett a magyar kapukon egy “lélektükörnek” nevezett domború, fényes Nap-forma. Aki belépett, először mindenképpen szembetalálkozott saját képmásával, így megvizsgálhatta a lelkiismeretét, vajon jó szándékkal érkezett e.

A kapura feliratok is kerültek, amelyeknek természetesen szintén védő, áldó szerepük volt. Mint például: “A bejövőnek szállás, a kimenőnek békesség.” Vagy: “Jószívű jóbarát kapumon béjöhetsz.” A sok kapun ma is látható körbefutó hullámvonal-faragás eredetileg olyan kétfejű kígyó volt, amely védte-őrizte a portát. Ez a kétfejű kígyó egy csillagkép az ég északi sarkkörén. Minden ember ismerje és becsülje saját műveltségét, hagyományait és azok szerint éljen boldogan. Azokat feladni nincs értelme. A magyarok kövessék a a magyar szokásokat hibátlanul, és a többi nép is a sajátjait! (Láma Ngawang, tibeti tanító).

 Virágoskert

A kapun belépvén a vendéget a ház előtti virágoskert fogadta, amelynek- amelett, hogy barátságosá teszi a házat- eleink szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak, hiszen a ház ölét, a termékenységet jelképezte. Egész éven át, még télen is virágoztak itt a virágok. Télen a télálló, bokorrá terebélyesedő rozmaring virágzott, amit szent növényként, istenfaként tiszteltek. Azt mondták őseink,hogy a virág a Nap földi kedve. Általában az eladó lányok gondozták, akikben legerősebben nyilvánult meg a kikelet megtermékenyítést váró ereje.

A ház bejárata
A régi házak ajtaja köztudottan nagyon alacsony volt, aki belépett rajta, mindenképpen fejet hajtott és levette a kalapját. A ház másik neve egyébként a “hajlék”, amelyben egyértelműen megmaradt a meghajlásra, tiszteletadásra való utalás.

A Tűzhely
A ház lelke. Ezért is került mindig a ház közepére. Őseink a tűznek különös jelentőséget tulajdonítottak, márcsak azért is, mert tüzet gyújtani nehéz volt. Bármilyen nagy ünnep volt, a családból valaki mindig otthon maradt, hogy vigyázzon a tűzre. Ugyanis a tűznek folyamatosan égnie kellett, az év egyetlen napját kivéve, amikor megszentelték és újragyújtották.Szent István törvénye a kötelező vasárnapi templomba menetel alól, a tűzörzőnek adott felmetést. A tüzet tilos volt piszkálni, nem volt szabad szemetet beledobni, nehogy megsértsék az Ős szellemét. A családi tűzhely azonos volt a családi múlttal, jövővel, jelennel, összetartozással, ezért óriási illetlenségnek számított, ha valaki például a szomszédba ment parazsat kérni, mert a saját tüze kialudt. (Még ma is él a mondás: háztűznézőbe mennek a lányok a fiús házhoz – ez is abból ered, hogy a tűzben a ház szelleme lakik, így a “háztűz” az egész családot, nemzetséget, vérvonalat jelképezte).

A magyar térrendezés a tűzhelytől indul. A tűzhely mögül kelet felé nézve látható a ház legértékesebb része. Ez után következik a jobb kéz felé eső rész, majd a bal kéz felé eső, és végül, a legkevésbé értékes az, ami a hátunk mögé kerül.

Első szoba

A ház legértékesebb része. A régi egyterű ház funkcióját örökölte,ezért is nevezik máig első HÁZnak, csak a tűzhelyt költöztették ki később a közepéből.

Konyha

A bejárat a konyhába vezetett, ahol nap közben az egész család szívesen tartózkodott. Télen a kemence melege, és az étel finom illata mindenkit oda csalogatott. A ház közepe a kereszt közepét jelképezte, vagyis a megnyilvánult világot, az embert. Természetes, hogy itt érezték magukat leginkább elemükben az emberek.

Hátsó szoba vagy kamra

A ház legkevésbé értékes része. Régen csak tároló kamrának használták, később lett belőle szoba, melyet leginkább nők és gyerekek háló helyének, illetve élelmiszer tárolására használtak.

Ablakok
Ha a ház az ember testét, a kemence a lelkét szimbolizálja, akkor az ablak nem más, mint a ház szeme (azt is mondjuk: ablakszem).

A h ármasság a berendezésben

Ha megfigyelik a házak hármas elosztásúak, (Konha, első szoba, hátsó szoba) utalva a Szentháromságra. ( ősi magyar vallsban Atya, Anya, Fiu, katolikusoknál:Atya, Fiú, Szentlélek)

Azonban a Szenthármasság nemcsak a ház beosztásában, felépítésében jelenik meg, hanem a belső berendezésében is. A parasztházak berendezése évszázadokon keresztül ugyanazt a rendet követte. A szoba egyik sarkában, két ablak között található az ún. szent sarok. Vele átellenben a kandalló, a tűz. A kemence melletti sarokban állították fel a magasra vetett ágyat, a Boldogasszony ágyát.

Az Atyaisten megjelenési helye a szobán belül a szent sarok. A szent sarok általában egy sarokpaddal, négyszögletes asztallal, sarokszekrénnyel, szentképekkel és feszülettel berendezett lakótér. Az asztal a házban oltárként működött. A fő helyet a családfő foglalta el, hiszen ő képviselte a házon belül az Atyaistent.

Az Anyaisten megjelenési helye a szobában a vetett ágy. Ezt alvásra nem használták. Itt helyezték el a hímzett ágyneműt és a kelengye egy részét. A vetett ágyat gyermekszülés vagy halott felravatalozás alkalmával bontották csak meg, hiszen ezek olyan különleges alkalmak voltak, amikor az érkező vagy a távozó lélek különös, Égi anyai védelemre szorult.

A Fiúisten, a lélek megjelenési helye a tűzhely, a kemence. A kemence körül folyt a munka, itt tanyáztak a gyerekek, öregek. A kemence a lélek tüzének anyai védelmét jelentette.

Erőterek a magyar házban
Amikor a két alaperő – a férfi és a női erő – éppen megfelelő arányban van, akkor harmónia uralkodik, kiegyensúlyozott a ház.

1. A szellem erejének gyűjtőpontja a házban a keletre, délkeletre és délre nyíló ajtók, ablakok, illetve a padlás. Erőformája a megtisztító, növekedést beindító, kelet típusú fa-energia és a déli feltöltő tűz-erő. Az ötletek, az ihlet, a tervek, az álmok mind a szellemi erő következményei. A teremtés első fázisa, a gondolatok keletkezése. A házban a szellemi erőt “katalizáló” helyek a keleti és a déli oldalak, illetve a tetőtér. Ezekre a részekre érdemes azokat a helyiségeket építeni, ahol alkotunk, szellemi munkát végzünk: dolgozószobát, műtermet, gyerekszobát.

2. A lélek erejének központi helye: a tetőgerendák által alkotott térbeli kereszt metszéspontja, ezen kívül a tűz helye, a délnyugatra és északkeletre néző ajtók-ablakok, valamint a ház közepe. Erőformája kiegyensúlyozott, stabil földerő. Ide érdemes tenni a konyhát, étkezőt, nappalit, minden olyan helyiséget, ahol a társasági élet zajlik.

3. A teremtő-megtermékenyítő erő: a házban nyugati, illetve az északnyugati és északi oldal – a pihenés, érlelődés, a befelé fordulás helye. A hálószobák, fürdőszoba és éléskamra legjobb helye.
Folytatjuk!