Ernst Zimmerl Ausztria agrárkövete szerint a jogellenes szerződésekért (zsebszerződésekért) minden érintettnek viselnie kell a következményeket, szerinte ugyanis a földjeit zsebszerződéssel eladó gazdának ugyanakkora a felelőssége, mint a földet spekulációs céllal megvásárló külföldinek, ugyanakkor elismerte, Ausztriában is állami intézkedésekkel védik a termőföldet, egyáltalán nem jellemző, hogy külföldiek kezében vagy akár használatában nagyobb termőföldterületek lennének. Megjegyezte, hogy tisztában van azzal is, hogy a magyarok kötődése a földhöz erősebb, mint más népeké, leginkább a Trianon miatt.

Politikusként nyilvánvalóan tisztában van a történelmi háttérrel. Tudhatja, hogy az Őrvidéket, (ma Burgerlandnak nevezett területet) 1920 június 4-én osztrák könyörgésre azért csatolták a frissen alakult Ausztriához, mert a Bécs környéki lakosságot ez a terület látta el élelemmel. 90 év után a történelem könnyen megismételhetné önmagát, hiszen a klímaváltozás, az aszály egyre gyorsabban rendezi át az agráriumot, és most nem békeszerződések, hanem a földvásárlás okozhat „határeltolódást”. A globális forrásokat (vagyis a pénzt) uraló, vagy azt jobban felhasználó érdekcsoportok (szándékosan nem államokról beszélek) ma könnyen összevásárolhatják hosszú távú létfeltételeik alapjait.

Ebben a háborúban Magyarország védtelen, nem áll rendelkezésre a megfelelő anyagi eszköz a gazdasági önvédelemre, ezért az csak egyre szűkülő állami eszközeivel tudna beavatkozni a magyar föld védelembe. Magyarország számára (hiszen jobbára egyebünk sincs) kiemelt fontosságú, hogy mi történik ter­mészeti erőforrásaival, kiemelten a termőfölddel és a vízbázissal, meg tudja-e őrizni a természetes és ter­mészet-közeli élőhelyek és az azokhoz kötődő fajok sokszínűségét, a mezőgazdasági termelés kedvező bio­lógiai alapjait, GMO mentességét. Tudja-e biztosítani az ország, illetve tágabb térsége jó minőségű élelmi­szerekkel történő ellátását, képes-e alkalmazkodni az éghajlatváltozás várható hatásaihoz, tud-e megfelelő élet- és munkalehetőségeket biztosítani lakossága számára.

Egyenlőre még a nemzetközi jog alanya a szuverén állam, amely szabad önrendelkezést gyakorol az állam területét alkotó és az ahhoz tartozó természeti erőforrások fölött (föld, víz, légtér, stb.) Az Európa Unió jogrendjében viszont ez az alapvetés kettős mérce szerint van alkalmazva. Az egykori alapítóknál ugyanis más jogalap érvényesül, mint a később csatlakozott tagállamoknál.

Az EU alapító Tizenötöknél az RSZ 295. cikke alapján a földtulajdon nemzeti rendje sérthetetlen, az alapító tagállamok Római Szerződés 295. cikke szerint fenntarthatják a földtulajdonra vonatkozó önrendelkezésüket, az EU nem avatkozhat be földtulajdoni viszonyaikba. Hazánk vonatkozásában viszont a csatlakozási szerződésben - az RSZ 56. cikke önkényes, és kiterjesztő értelmezésével - az EU alárendeltséget követel, úgy, hogy az állam a saját földterületét alkotó földtulajdonát és annak használatát nem szabályozhatja.

Az új tagállamok csatlakozása előtt az EU az addigi jogalapot alapjaiban megváltoztatta. Egyoldalúan meghatározott jogalap, az RSZ 56. cikkének a földre vonatkozó önkényes értelmezése, amely szerint a föld ezen túl tőkének minősül. Az új szabályozás, az újonnan belépő tagállamok földre vonatkozó önrendelkezését eltörli, ezekben az országokban a nemzeti szabályozás nem befolyásolhatja a külföldiek tulajdonszerzését. A változtatás nem bír visszamenőleges hatállyal, nem érinti a Tizenötökre vonatkozó korábbi szabályozást, csak és kizárólag a 2004-ben, majd ezt követően belépőkre vonatkozik. Az EU neoliberális alkotmánya szerint a tőke forgalmának bármely korlátozása tilos.

Magyarország számára az EU által a föld tőkének minősítése azzal járt, hogy a rövid időtartamú átmeneti mentesség lejártával köteles korlátlan földpiacot nyitni külföldi magán- és jogi személyek számára. Nos, ebből szökkent szárba a „zsebszerződés mozgalom”

A zsebszerződések olyan illegális megállapodások, amelyek magyar földtulajdonosok, illetve külföldi, (első sorban osztrák) gazdák által kötött jöttek létre. E szerződések keretében a föld tulajdonjoga 2014 tavaszán az eladó nevén marad, mivel a tulajdonváltást addig akadályozza a külföldiek magyarországi termőföld-vásárlási tilalma. A szerződő felek azzal számoltak, hogy ezek a megállapodások 2014-től minden kötöttségtől mentesen, automatikusan legálissá válnak.

Az államterületünk EU általi egyoldalú döntése, földterületünk tőkeként történő jogi minősítése egyértelmű jogsértés, mivel az egyenlő elbánás elve alapjog, amit Európai Közösségek Bírósága is elismer. Az RSZ 56. cikkének önkényes és kiterjesztő értelmezése minden jogalapot nélkülöz, semmilyen jogforrás nem mondja ki, hogy az EU földrajzi területén a föld tőkének minősülne!

A magyar állam kezelésében, és osztatlan közös tulajdonban lévő termőföld mennyisége hozzávetőleg 3 millió hektár. Ezzel a családi gazdaságokat, azok földalapját jelentősen megerősíthetnénk, népesedési politikát családi gazdálkodással összekötő földprogramot indíthatnánk, melynek keretében a termőföld tartós (25-50 éves) bérbe adá­sával, valamint egyéb kedvezményekkel támogatott fiatal családoknak földbérleti jog keretében földet lehetne juttatni olyan feltétellel, hogy a család letelepszik, gazdálkodik, valamint 2 vagy több gyermeket vállal. Ám ez a törekvés a spekuláns tőke érdekeivel kerül szembe. Ez a réteg nem csak az állam kezelésében lévő földre spekulál, hanem arra a földre is, ami ma még a gazdál­kodó családok tulajdonában van. A spekuláció alapja az, hogy a hazai (200 ezer - 2 millió Ft/ha szán­tó) és a nyugat-európai (5-15 millió Ft/ha szántó) földár béli különbségek extraprofitot ígérnek.

A földspekuláció tekintetében a nyugat-magyarországi régió, a történelmi Őrvidék a legveszélyeztetettebb, mivel a tőkeerős osztrák és német gazdák ebbe az irányba tudtak legkönnyebben terjeszkedni, ebben az országrészben volt leginkább várható, hogy megkezdődjön a rendcsinálás. Az Őrségi Nemzeti Park a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995-ös törvény egy rendelkezése alapján, (miszerint az államnak 2015 végéig vissza kell vásárolnia, illetve végső esetben ki kell sajátítania azokat az 1994-ig magántulajdonba került földeket, amelyek természetvédelmi területnek minősülnek) a területén lévő zsebszerződésekkel terhelt termőföldet visszavásárolja, a tulajdonosnak tett ajánlata elutasítása esetén pedig elrendelheti a kisajátítást. Ennek a folyamatnak a keretében a VM tájékoztatása szerint eddig 150 ezer hektárt vett már vissza az állam, és 100 ezer hektár van hátra, és azzal indokolja a vásárlásokat, hogy megakadályozza a jogellenes külföldi földhasználatot és tiltott tulajdonszerzést.

Kezdetnek nem rossz, csak arra kell vigyázni, hogy a folyamatot az ellenérdekelt rendszerek ne lassíthassák le 2014-ig, mert akkor egészen biztosan más eszközökhöz kell folyamodni.

Tatár József
Rrndszerváltó fórum,
Marevosz elnök