Jézus látja, hogy Virágvasárnapján csak a gyermekek és az egyszerű nép fogadja őt szeretettel. A főtanács, a nép véneinek elutasító távolmaradása üzenet, Ő is tudja, hogy a földi erők összefogtak ellene. Nincs tovább! Júdás zsebében már ott csörög a harminc ezüstpénz. És Jézus, az övéit szerető jó pásztor nem magával foglalkozik, nem a saját bőrét menti, nem hagyja, hogy a kétségbeesett önsajnálat tehetetlenül sodorja, vagy a bosszúvágy elvegye a józan, nyugodt, övéiről gondoskodó figyelmét, hanem szeretettel, jósággal megszervezi a nagycsütörtöki ünnepi vacsorát.

Az ószövetség szép Húsvétját tanítványaival, háza népével szépen megünnepli. Gondoskodik a helyszínről, rendelkezik a részletekkel kapcsolatosan, megszervezi, hogy legyen bor és ennivaló. Ő maga mossa meg tanítványai poros lábát, a bemártott finom falatokat gondoskodó jósággal osztogatja. Még az áruló Júdásról is családfői szeretettel gondoskodik. Számomra csodálatos ez a végtelen önuralom, övéi iránti gyöngéd figyelmesség!

Ezen az estén mondja el a csodálatos főpapi imáját, legszebb gondolatait. Beszédéből nem az elkeseredettség, a kiábrándultság süt, hanem a gyöngéd szeretet és a jóság. Tudja, hogy mi vár rá! Szavai nem bagatellizálják el a helyzet tragikus komolyságát, de a szörnyű holnap nem befolyásolhatja az övéi testi, lelki igényeiről gondoskodó családfői feladatának teljesítésében.

És ez a szép, a környezetében élőkre figyelő, övéiről gondoskodó csodálatos vonás nem alszik ki még az istengyilkosság nagypénteki tragikus sötétségében sem. Egy haldokló gyilkost a tékozló fiú atyjának szeretetével befogad az országába! Szelíden Jánosra bízza az édesanyját, édesanyjára Jánost, és kedves apostolán keresztül mindannyiunkat. Majd utolsó leheletével bocsánatot kér nevünkben a Mennyei Atyától: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34)

Övéiről utolsó leheletéig gondoskodó, figyelmes jóság! Milyen csodálatos szép vonása az isteni arcnak, melynek képére és hasonlatosságára teremtett mindannyiunkat a Mennyei Atya!

Ülök a nagycsütörtöki csendben, az oltár megfosztva, és csodálom Jézus Krisztust, benne látom azt az arcot, melyre  én is szívem minden vágyával szeretnék hasonlítani. Ó, mennyire megváltozna a világ, ha mindannyiunk arcán felragyogna az övéiről gondoskodó, másokkal szeretettel törődő, szép isteni tulajdonság!

Milyen sok mindennel foglalkozunk, nézzük a médiát, törődünk politikával, gazdasági kérdésekkel, és sokszor a családunk, a közvetlen közelünkben élő ember gondjait, elementáris igényeit sem vesszük észre, nem tudjuk felfogni, érzékelni. Hány hozzánk sodródott gyerek várja, hogy legalább ilyenkor az ünnepek alatt telefonon rácsengessen az édesanyja, édesapja, nagyszülei?! Hány szenvedő beteg néz könnyes szemmel a fehérebb kenyérért őt elhagyó orvosok után? És hány egyszerű ember marad ünnepi asztal nélkül, a kapzsi vágytól vezetett bankárok mérhetetlen önzősége miatt?

Urunk Istenünk, segíts felelősen az asztalfőre ülni, vállalni családunk, népünk iránti kötelezettségeinket! Segíts, hogy a nehéz, akár kilátástalan helyzetben is családunk, testvéreink iránti szeretetből vállaljuk feladatainkat, tudjunk nekik ünnepi asztalt teríteni, utolsó leheletünkkel őket a szeretetre, jóságra, becsületes életre biztatni! Ragyogjon fel Istenünk, Jézus Krisztus gondoskodó, szerető, szép vonása mindannyiunk arcán, hogy istengyermeki méltóságunkban, Téged dicsérve, boldogan élhessünk már itt ezen a földön!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok kegyelemteljes húsvéti ünnepeket!

Kisebb testvéri szeretettel,

Csaba testvér