Virágvasárnap a bevonulás napja.

Erről már írtunk itt a mediterrán vidékeken pálmaágat vagy olajágat szentelnek. A pálmaszentelés szokása a VII. században terjedt el Itáliában.) A megszentelt barkának gyógyító, rontásűző szerepet tulajdonítottak. Gyakorta leszúrták a földbe, azt tartva, hogy elűzi a férgeket.

Nagycsütörtök, az utolsó vacsora és a tanítványok lábának megmosásának napja.

Nagycsütörtökön elhallgatnak a keresztény templomok harangjai, azt tartják, a harangok Rómába mentek, ott gyászolják Krisztust. Szokás volt ilyenkor kereplővel zajt kelteni, így elűzni a gonoszt ,ez helyettesítette a harangokat.

Liturgikus szokás a nagycsütörtöki lábmosás. Általában magas rangú egyházi személyek mosták meg ilyenkor tizenkét szegény ember lábát. Szintén liturgikus eredetű szokás a pilátusverés vagy égetés. A templomban a gyerekek égtelen zajt csaptak (verték a padokat), vagy a falu határában Pilátust jelképező szalmabábut égettek. Elterjedt szokás nagycsütörtökön a virrasztás, annak emlékére, hogy Jézus az olajfák hegyén virrasztott.

Nagypéntek, Jézus keresztre-feszítésének napja, a gyászünnep.

Ezen napon halt kereszthalált Jézus. A keresztények körében a bűnbánat, a mély gyász és a szigorú böjt napja. A templomokban az oltárakat letakarják, a harangok némák. Ezen a napon Jézus szenvedéseinek megelevenítése idegen szóval passiójátékok, élőképes felvonulások világszerte szokásba vannak. Rómában minden évben a Pápa közreműködésével elevenítik fel a keresztút (Via Crucis) stációit.

Nagyszombat örömünnep a feltámadás jegyében zajlik.

Elindulnak a körmenetek, a templomokban gyertyát gyújtanak és lezárul a böjt.Tulajdonképpen Nagyszombathoz tartoznak a húsvét jellegzetes ételei is, mint a tojás, a bárány és a kalács.

Húsvét vasárnap maga a feltámadás napja.

Ekkor sokan megnézik a Napfelkeltét, majd a hagyomány szerint bárányt fogyasztanak. A bárányevés az "áldozati bárányságot", azaz Jézus halálát szimbolizálja. Ezért is nevezik őt a mai napig Isten bárányának.