Az is egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a Kúria megváltoztatja az OVB népszavazás-kezdeményezést elutasító (politikai és nem jogi üzenetű) határozatát, felvállalva azt a veszélyt, hogy nemcsak az EU kilépést kell népakarat döntésévé tenni, hanem az IMF és a NATO kilépést is.
Ma még joggal gondolkodhat úgy a hatalom, hogy nyugodtan engedheti a Kúria a népszavazás-kezdeményezéseket, mert nagy valószínűséggel az EU-kilépéshez összegyűlik a szükséges aláírás, ami alapján ki kell írni a népszavazást és azon várható a 2003-as belépési népszavazás eredményének fordítottja, és a kormány kénytelen lesz bejelenteni a kilépési szándékot, ami két éves folyamatot indít el.
Ennek a gondolkodásnak a másik része az, hogy minden erővel az EU-ellenességre kell koncentrálni, ezzel elterelve a figyelmet az IMF és a NATO tagságunkkal fennmaradó veszélyről, így nem lesz elég aláírás ahhoz, hogy az ezekből történő kilépésről is a népakarat döntsön.
Így aztán a káposzta megmarad, a kecske meg továbbra ígéretekkel lakik jól.

Pedig nem nehéz megérteni: a diktatórikus birodalom három lábon áll, és ha egyet kimozdítunk a helyéről, annak szerepét a másik kettő átveszi.

Gondolkodjunk egy kicsit logikusan: ha bejelentjük kilépési szándékunkat az EU-ból, következik olyan két év, amikor az IMF a jelenlegi alapszabály szerint (tehát szó szerint törvényszerűen) érvényesíti jogait, aminek elfogadása ránk nézve kötelezettség és ennek következménye az adósság átváltása jelzáloggá, majd tulajdonná – és ez elsősorban a termőföldre fog koncentrálódni.
Akkor viszont, ha az EU-ból és az IMF-ből egyszerre lépünk ki, az IMF-fel „elszámolási eljárás” kezdődik, ahol már érvényesíteni lehet az IMF szerződésszegését, ami nagyságrendekkel kedvezőbb számunkra, mint a tagság ideje alatti jogérvényesítés.

A NATO-ból kilépésünknek nemzetbiztonsági oka van. Ha gazdaságilag függetlenné tesszük magunkat, a jelenlegi helyzet szerint támogatói maradunk a birodalom terrorszervezetének, a politikai és gazdasági hatalom megszerzésében és megtartásában, vagyis – gazdasági függetlenségünkkel csak közvetett módon összekapcsolhatóan – potenciális célpontja maradunk a terrorral sújtott államok, nemzetek önvédelmi harcának. Különösen bizonyítják ezt az utóbbi hetek afganisztáni eseményei.

És végül: be kell látnunk, hogy Kölcseynek igaza van: „Társaságban született ember nem önmagáé.” Vagyis Magyarország szabadságának visszaszerzésével csak lehetőséget ad magának Küldetése maradéktalan teljesítéséhez, azzal, hogy a Szent Korona Értékrend országát teremti meg. Küldetésének része az is, hogy mintát adjon az emberiségnek az emberi életre. Ennek első lépéseként az EU szenvedhetetlen igáját le kell venni Európáról, visszaállítva természetes szerves egységként élését. Ennek elindításához európai polgári kezdeményezésre van szükség.

A címben feltett kérdésre a válasz egyértelmű:

azoknak a magyaroknak, akiket a magyar szabadság eszméje vezet, a szabadság visszavételével kell biztosítani a lehetőséget annak megőrzésére a Szent Korona Értékrenddel.
Ez iránti akaratukat ki kell nyilvánítani, előbb aláírással, majd a népszavazások a szabadság melletti voksolásukkal.

Kelt Szegeden, 2012. Kikelet havának 14. napján.
A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel:
Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája