1848 márciusának tavaszán egy nemzet fiataljainak legjava, úgy döntött, hogy közel száz évvel az utolsó próbálkozása után újra megpróbálja kivívni a függetlenségét a nemzetnek.
"Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!"
szavalta az ifjú Petőfi Sándor saját sorait.

1848 tavaszán egy nemzet igazságvágya és élni akarása  tört utat magának. Egy nemzet gondolt egy nagyot, és megpróbált kitörni a szolgasorsból, ugyanúgy ahogy korábban a Rákóczi szabadságharcban vagy később 1956ban. 1848ban a követeléseiket elfogadták. amikor azonban Kossuth saját pénzt adott ki, akkor belekényszerítették egy háborúba, szabadságharcba.

 Akkor ők tudták, hogy nem számíthatnak senkire, csak magukra, és megtették, amit megkövetelt a haza és a becsületük. Nem siránkoztak, nem másokat okoltak a balsorsért, hanem a tettek mezejére léptek.

 Ekkor ők felnőve elődeik nagyságához saját szabad hazát akartak. Láthatjuk, hogy nem sokon múlott a siker. A Habsburgok nem bírtak volna velünk.A cári Oroszország kellett a leverésünkhöz.

"Kossuth Lajos azt üzente lefogyott a regimentje. Ha még egyszer azt üzeni mindnyájunknak el kell menni. Éljen a magyar szabadság éljen a haza"

Szól a mai napig fennmaradt Kossuth dal. Fegyvert ragadtak,és nem sokon múlott a győzelem, a Cári Oroszország beavatkozásán. A Habsburgok magukba nem győztek volna.

Ekkor már jó pár évszázada, gyakorlatilag Hunyadi Mátyás uralkodása óta nem volt független a Magyarország. Mohácsnál 3 felé szakadtunk, és azóta mindig idegenek ültek a nyakunkon. A törökök után jöttek a náluknál is rosszabb Habsburgok, akik felrobbantották várainkat, meghasították történelmünk, és sanyargatták népünk.

 Ezernyolcszáznegyvennyolc-negyvenkilenc jelentősége  és  nagysága pont abban rejlik, hogy ők nem siránkoztak, nem a múltra mutogattak, nem okoltak senkit, nem a kifogásokat keresték, hanem megtették amit éreztek, hogy tenni kell.

"Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete."
Ezek ugyancsak Petőfi Sándor máig érvényes sorai.

Az azóta eltelt évszázadokból tudjuk, hogy a nagy francia forradalom  hármas jelszava "a szabadság egyenlőség testvériség", ami a negyvennyolcas forradalmi ifjúságot is vezette, egy átverés, és ugyanúgy a háttérhatalom áskálódásnak műve volt, mint a kommunizmus, nemzetszocializmus, vagy a liberális demokrácia. 150 év tapasztalatával tudjuk.
 Ezernyolcszáznegyvennyolcban még nem tudhatták. Akkor ők csak azt akarták amit mi. Szabadságot.

Az ő példájuk, azt üzeni a mának, hogy nincs olyan helyzet, nincs olyan kevés ember akik ha nagyon eltökéltek, ne tudnának változást elérni.

 Emlékezzünk hát nagyságukhoz méltón tisztelettel, mert ezek a hősök, már a Csillagútról Csaba királyfi égi seregéből tekintenek le ránk.

Várják hogy a mai kor emberi fel tudnak e nőni az ő és az elődeik nagyságához.  Ma tisztán emberien, nemes értelme magyarul kell élni , hogy méltók legyünk hozzájuk. Emlékezzünk rájuk méltón tisztelettel.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés