Ez eleve lehetetlenné teszi, hogy az ember a teljes szabadság tudatában éljen és cselekedjen, mert a hitrendszer szerint az Isten kegyelméből uralkodó király szava Isten szava, ami végső soron ember által megfellebbezhetetlen, továbbá, a világ megismerhetetlenségének hirdetése miatt az ember döntési helyzetekben nincs teljes teremtői ereje tudatában.

A Szent Korona Értékrend istenhite ezzel szemben a legalább 6000 éves Első Sumír-Magyar Biblián alapszik, ami Jézus anyanyelvén, a káldeusok arámi nyelvén íródott. Eszerint „a teremtő az ember fejére helyezte a Szent Koronát, hogy rajta keresztül a szellem fénye uralja és formálja az anyagot.” Ez azt jelenti, hogy az ember feladata a teremtett világ működtetése az isteni iránymutatás szerint, vagyis a teremtés kiterjesztése a fizikai világban, vagyis a Mennyország megvalósítása a Földön. Ehhez a hit és tudomány kettős egységében minden információ a rendelkezésére áll. Ez a teljes szabadság alapja is. A fentiek értelmében a kereszténység az ősi szkíta-hun-magyar népeknél még nem vallás, hanem a „létezésben való normális életről szóló tanítás”.

b.) alkotmányos jogfolytonosságban:

A Szent Korona-tan a feudalizmusra jellemző királyság, vagyis a nemesség előjogain alapuló társadalom megszervezésének speciális magyar módja.

A Szent Korona-tan egy dogma-rendszer, és a hívői a jogfolytonosságának a megszakadását 1944. március 19-re, a német csapatok bevonulásának az idejére teszik. Ha az alkotmányos jogfolytonosságot ehhez az időponthoz kötnénk, akkor nem nyernénk vissza a teljes szabadságunkat, mert az előjogokkal rendelkező nemesség visszaszerezné a kiváltságokon alapuló hatalmát, és ez azt jelentené, hogy nem a közösségből kiválasztott legalkalmasabb emberek kerülnének vezető pozícióba. Továbbá azt is jelentené, hogy újra a római egyház dogmái lennének a szellemi irányítás alapjai. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a Szent Korona-tan alapján működő királyság hatékonyabban tudta képviselni a nemzet érdekeit, mint egy „szokványos” európai királyság. Ennek az az oka, hogy több-kevesebb sikerrel időnként érvényre tudta juttatni a Szent Korona Értékrend néhány alaptételét. Maga a Szent Korona-tan egy harcokkal kivívott kompromisszum: a világuralmat évezredek óta megszerezni akaró rejtett háttérhatalom és a nemzet önvédelmi harcának a következménye. Amiatt, hogy kompromisszum, és nem egy szerves egységben lévő rendszer, nem tudta megvédeni az országunk szabadságát, önellátását és önszervező képességét. Az alatt a kb. 1100 év alatt, amíg az államszervezés íratlan (!) alapelve volt, az ország ereje, gazdagsága, nagysága folyamatosan csökkent, majd végül gyakorlatilag megszűnt az önrendelkezésünk.

A fentiekkel ellentétben a Szent Korona Értékrend a jogfolytonosság megszakadását a 973-ban megkötött Quedlinburgi Szerződéshez köti. Ebben a szerződésben önként mondtak le a vezetőink az ősi államszervezési elvekről, a jogok és kötelezettségek tekintetében mindenkit egyformán megillető szabadságról, és a diktatúrát lehetetlenné tevő kettős vezetésről, valamint arról az ősi hitrendszerről, amely ennek a rendszernek a szellemi alapja volt. Ezzel kezdődött meg Magyarország kiárusítása, szétverése, az idegen érdekek kiszolgálása, és így jutottunk el a mai napig. A jogfolytonosság helyreállítását a Szent Korona Értékrend szerint nem egy dátumhoz, hanem ahhoz az értékrendhez kell kötni, amit képvisel. Így valójában „értékrend helyreállítás”-ról kell beszélnünk.