VII. Eszmei paradigmaváltás: mi a különbség a Szent Korona-tan és a Szent Korona Értékrend között

a.) Istenhitben és szabadság-értelmezésben:

A Szent Korona-tan Istenhitének az alapja a Tóra, ennek „végrehajtási utasítása” pedig a Talmud. A római egyház ezen vallási tételeken működik, ezért nevezhetjük ezt judeo-kereszténységnek. Amikor István brutális erőszakkal ebbe a hitrendszerbe erőszakolta be Magyarországot, akkor hosszú időre a láthatatlan egyházi birodalom érdekérvényesülése alá helyezte országunkat. Ezzel a szabadságunk hitbéli alapjait adta fel: mostantól a diktatúrára is lehetőséget adó, a feudalizmusra jellemző királyság az államforma, ahol a király „Isten kegyelméből” uralkodik. Ennek a rendszernek az ideológiája a dogmatizmus, vagy másként megnevezve az agnoszticizmus, ami azt jelenti, hogy az ember számára a világ nem megismerhető. Ezt lényegében az fogalmazza meg, hogy „Isten útjai kifürkészhetetlenek”.

Ez eleve lehetetlenné teszi, hogy az ember a teljes szabadság tudatában éljen és cselekedjen, mert a hitrendszer szerint az Isten kegyelméből uralkodó király szava Isten szava, ami végső soron ember által megfellebbezhetetlen, továbbá, a világ megismerhetetlenségének hirdetése miatt az ember döntési helyzetekben nincs teljes teremtői ereje tudatában.

A Szent Korona Értékrend istenhite ezzel szemben a legalább 6000 éves Első Sumír-Magyar Biblián alapszik, ami Jézus anyanyelvén, a káldeusok arámi nyelvén íródott. Eszerint „a teremtő az ember fejére helyezte a Szent Koronát, hogy rajta keresztül a szellem fénye uralja és formálja az anyagot.” Ez azt jelenti, hogy az ember feladata a teremtett világ működtetése az isteni iránymutatás szerint, vagyis a teremtés kiterjesztése a fizikai világban, vagyis a Mennyország megvalósítása a Földön. Ehhez a hit és tudomány kettős egységében minden információ a rendelkezésére áll. Ez a teljes szabadság alapja is. A fentiek értelmében a kereszténység az ősi szkíta-hun-magyar népeknél még nem vallás, hanem a „létezésben való normális életről szóló tanítás”.

b.) alkotmányos jogfolytonosságban:

A Szent Korona-tan a feudalizmusra jellemző királyság, vagyis a nemesség előjogain alapuló társadalom megszervezésének speciális magyar módja.

A Szent Korona-tan egy dogma-rendszer, és a hívői a jogfolytonosságának a megszakadását 1944. március 19-re, a német csapatok bevonulásának az idejére teszik. Ha az alkotmányos jogfolytonosságot ehhez az időponthoz kötnénk, akkor nem nyernénk vissza a teljes szabadságunkat, mert az előjogokkal rendelkező nemesség visszaszerezné a kiváltságokon alapuló hatalmát, és ez azt jelentené, hogy nem a közösségből kiválasztott legalkalmasabb emberek kerülnének vezető pozícióba. Továbbá azt is jelentené, hogy újra a római egyház dogmái lennének a szellemi irányítás alapjai. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a Szent Korona-tan alapján működő királyság hatékonyabban tudta képviselni a nemzet érdekeit, mint egy „szokványos” európai királyság. Ennek az az oka, hogy több-kevesebb sikerrel időnként érvényre tudta juttatni a Szent Korona Értékrend néhány alaptételét. Maga a Szent Korona-tan egy harcokkal kivívott kompromisszum: a világuralmat évezredek óta megszerezni akaró rejtett háttérhatalom és a nemzet önvédelmi harcának a következménye. Amiatt, hogy kompromisszum, és nem egy szerves egységben lévő rendszer, nem tudta megvédeni az országunk szabadságát, önellátását és önszervező képességét. Az alatt a kb. 1100 év alatt, amíg az államszervezés íratlan (!) alapelve volt, az ország ereje, gazdagsága, nagysága folyamatosan csökkent, majd végül gyakorlatilag megszűnt az önrendelkezésünk.

A fentiekkel ellentétben a Szent Korona Értékrend a jogfolytonosság megszakadását a 973-ban megkötött Quedlinburgi Szerződéshez köti. Ebben a szerződésben önként mondtak le a vezetőink az ősi államszervezési elvekről, a jogok és kötelezettségek tekintetében mindenkit egyformán megillető szabadságról, és a diktatúrát lehetetlenné tevő kettős vezetésről, valamint arról az ősi hitrendszerről, amely ennek a rendszernek a szellemi alapja volt. Ezzel kezdődött meg Magyarország kiárusítása, szétverése, az idegen érdekek kiszolgálása, és így jutottunk el a mai napig. A jogfolytonosság helyreállítását a Szent Korona Értékrend szerint nem egy dátumhoz, hanem ahhoz az értékrendhez kell kötni, amit képvisel. Így valójában „értékrend helyreállítás”-ról kell beszélnünk.

VIII. Jogi paradigmaváltás: vizsgáljuk meg, mi a különbség a polgári demokrácia és a Szent Korona Értékrend alkotmány- és jogrendszer-értelmezése, valamint a hatalomgyakorlási módszere között!

Ahhoz, hogy a különbséget tisztán felismerjük, le kell rántanunk a leplet a nyugati civilizációkat működtető „polgári demokrácia” lényegéről. A nyugati civilizációk hitrendszere a Tórán alapuló római katolicizmus. Eszerint az emberek között vannak kiválasztottak, és vannak, akiknek őket kell szolgálniuk. Szó sincs közszabadságról és egyenlőségről. Abból a célból, hogy az embereknek a születésükkor még természetes szabadságvágyát kiöljék, és ez a szűk, magát kiválasztottnak gondoló csoport lényegében korlátlanul uralkodhasson felettük, egy mesterséges szabályrendszert kellett felállítani, úgy, hogy az logikailag igaznak tűnjön. Ennek a mesterséges rendszernek a neve „polgári demokrácia”.

A polgári demokráciák uralkodó osztályai egy mesterségesen összetákolt alkotmányt írnak, ami úgy van megfogalmazva, hogy az uralkodó réteg érdekeit szolgálja. Általában nem bocsátják népszavazásra, mert akkor megtörténhetne, hogy véletlenül nem fogadják el. Mivel az ilyen alkotmányok nincsenek összhangban a teremtéssel, nem képesek garantálni a közszabadságot, de hát ez nem is a céljuk. A polgári demokrácia azt, hogy minden ember egyenlő, mindössze abban garantálja, hogy egy bizonyos kortól, általában 4 évenként, mindenki ugyanolyan értékű szavazatot adhat le. De a megválasztott személyek felelőssége és számon kérhetősége általában már nem létezik, mert egyrészt a titkos szavazás miatt nem is tudják, ki mivel bízta meg őket, másrészt felelősségük sincs, mivel nem visszahívhatók. Többek között ez teszi lehetővé, hogy a megválasztott többség diktatórikus módon uralkodjon a kisebbség felett. Mára már látjuk, hogy a polgári demokrácia a diktatúra egy kifinomultabb változata.

Tehát lényegileg a jogrendszer felülről lefelé épül ki, a hatalmi központ a saját érdekeinek megfelelő törvényekkel utasítja és uralja az alacsonyabb szinteket.

Ezzel szemben a Szent Korona Értékrend jogrendszere a Teremtő iránymutatásán alapul. Maga a Szent Korona Értékrend Szabadság Alkotmánya nem csak a szabadságot, hanem annak a feltételeit is garantálja. Maga az Alkotmány így nem más, mint az Alkotó iránymutatása arra, hogy hogyan lehet az Alkotást úgy működtetni, hogy az minden létező legjavát szolgálja. Az ember feladata az, hogy ezt az öröktől létező és minden nemzet számára érvényes iránymutatást naprakészen értelmezze és az élete során a teremtő munkájával végrehajtsa. A naprakész értelmezést az adott történelmi korszakra az Alaptörvény jelenti, a végrehajtást gyakorlatban a Települési Törvények szabályozzák. A közösség felett semmiről sem lehet dönteni: a Települési Törvényeket maga a közösség hozza meg, az Alaptörvényt pedig csakis a Nemzetgyűlés módosíthatja, ha szükség mutatkozik rá. Minden alulról építkezik, a települések lehetőségeit meghaladó feladatokat a járás, az annál nagyobb feladatokat a megye, majd az országnak az alsóbb szintek szolgálata érdekében szükséges tevékenységét a Kormány hangolja össze. A közszabadságot az biztosítja, hogy nincsenek politikai pártok, hanem minden szinten az arra legalkalmasabb személyeket választja ki a közösség, akivel minden választó írásbeli szerződést köt. Ha a választott ezt nem tartja be, akkor szabályozott módon visszahívható. Abban az esetben, ha a választott személy megszegi a választóival kötött szerződését, a visszahívhatóságot minden posztról az Alkotmány nem csak lehetővé, hanem kötelezővé is teszi!

A már lejáratott „demokrácia” helyett itt a közszabadság érvényesül, mert mindig mindenki érdeke érvényesül minden döntésben! Ez úgy történik például egy településen, hogy nem csak a lakóterület szerint választanak egy képviselőt az ott lakók, hanem minden társadalmi csoport is, így például szakmák szerint az adott településen élő pedagógusok, orvosok, pékek, kereskedők, stb., továbbá az életkori csoportok is, úgy mint az ifjúság, az aktív korúak, a nyugdíjas korúak. Ezzel válik lehetővé az, hogy a döntési szinteken ne szűk csoportérdekek, hanem mindenki érdeke megjelenjen, és a lehetőségekkel és a többiek szükségleteivel összhangban érvényesüljön.

IX. Gazdasági paradigmaváltás, a diktatórikus rendszerek (szocialista-kommunista és liberális-kapitalista) és a Szent Korona Értékrend gazdaságpolitikája.

A diktatórikus rendszerek gazdaságfilozófiája azon alapul, hogy az állam mindenképp kapja meg azokat a bevételeket, amik a diktatúra fenntartásához szükségesek. A gazdaságban a legfontosabb vezérlőelv a minél magasabb profit elérése, minden ez alá van rendelve. A rendszer azzal garantálja a fenntartásához szükséges bevételek megszerzését, hogy az embereket különféle módokon ráveszi olyan termékek megvásárlására, amikre azoknak valójában nincs is szükségük, de ezeknek a termékeknek a nagy tömegben és olcsó munkaerővel történő előállítása hatalmas profitot hoz. Főként mesterségesen gerjesztett kereslet kielégítésére termelnek, ezzel együtt pedig nagyon sok valós szükséglet nincs, vagy csak hiányosan van kielégítve. A rendszer lényegéből fakadóan hatalmas vagyonok összpontosulnak egy nagyon szűk csoport kezében, miközben tömegek szegénységben vegetálnak. Az állam csak alárendelt kiszolgálója a nagytőkének, és az egész hamis rendszert értéktelen, a levegőből teremtett, minden valós anyagi alap nélküli elektronikus pénzzel működtetik, amit az állam kamatért vesz kölcsön a magánbankoktól. A rendszerben sok magánbank működik, amit az indokol, hogy a pénz adás-vétel tárgya lett, ami nagyon jó üzlet a kiváltságos keveseknek. Minden folyamatban a pénz van a központban.

A Szent Korona Értékrend gazdaságpolitikájának az alaptétele az, hogy elsősorban a közösségek szükségleteinek a kielégítését kell megteremteni, majd ezután a következő szintekét: a járásét, a megyéét, az országét. A magyar érdekek és szükségletek kielégítésének rovására semmilyen termelés sem történhet. A helyben meg nem termelhető szükségleteket a helyben megtermelhető feleslegből kell kielégíteni a bel- és a külkereskedelem rendszerében. A gazdaság éves növekedésének az alapja és egyben maximális mértéke a nemzeti vagyonnak az adott évben elért növekedésének a nagysága, tehát külföldi hitelről szó sem lehet. Az állam aktívan részt vesz az igények kielégítésében és a termelés összehangolásában, sőt, ez az egyik legfontosabb feladata. A cserefolyamatokat az ország egyetlen bankja irányítja, ami saját maga bocsátja ki a nemzeti valutát (és nem hitelként és kamatra veszi meg azt a piacon). A pénz újra az eredeti feladatát tölti be, „csak” általános egyenértékes, és nem árucikk. Mivel „minden magyar érték magyar érdeket szolgál”, tehát minden megtermelt forint az országban marad, ez fedezetet biztosít arra, hogy a Gondoskodó Magyarország minden tagja számára ingyenesen biztosítsa azokat a javakat, amelyek minden szabad embernek a létezése okán a járandóságát jelentik a Teremtőtől. Ezek a következők (a teljesség igénye nélkül): jó minőségű egészséges, itthon előállított bioélelmiszer, a létfenntartáshoz szükséges mennyiségben az elektromos áram, az oktatáshoz való jog az első diploma megszerzéséig (tehát a tankönyvek, a kollégium és az iskolába járás is!), az egészséghez való jog, a nyugdíjhoz való jog, stb. Tehát minden folyamatban az ember van a központban.

___________________________________________________

A szakdolgozat minősítése

A szakdolgozat egyértelműen bizonyítja, hogy

a Szerző a Szent Korona Értékrend eszmerendszerének teljes birtokában van, ezért tanítói feladatok végzésére és a Települési Törvény elkészítésének összehangolására egyaránt alkalmas.

Kelt Szegeden, 2011. Magvető havának 20. napján

Dr. Halász József,

A Szent Korona alázatos szolgája

Azszakdolgozat  első része elérhető itt>>>