A kis Jézus megszületett tehát ismét. Emberi testbe 2011 éve, a lelkünkben azóta akár minden évbe. Az atyával egylényegű fiú, aki régebbi minden teremtménynél, képes volt tökéletlen emberi testbe bújni, megfelelni,  teremtmény emberi szülők parancsainak, hogy ezzel példát adjon az ember fiának, hogy hogyan kell élni, valamint, hogy beteljesítse megváltsa bűneinket.
Jézus egész életében az atyát szolgálta. Ebből kiindulva, a  kereszténység többet jelent, mint évente egyszer vagy kétszer húsvétkor, és vagy karácsonykor elmenni templomba előtte esetleg gyónni, majd áldozni, és közte meg az önző anyagias, ösztönéket kiszolgáló életünket élni.
A kereszténység lényege, hogy egész évben törekedni kell az Istennek tetsző szerelttel teli életre.Nem az Istenért, nem másokért, hanem magunkért. Mert boldogok, csak így leszünk.a kis Jézus, a földre szált Isten a második isteni szentség, az atya fia ugyanis ebbe is példát mutatott.Nem királynak született, pompa gazdaság közé, hanem szegénységbe nyomorba nélkülözésbe, hogy ezzel is mutassa a boldogság, nem az anyagi javakon múlik.Nem kelet neki cifra palota, csak szülei szeretete.
Mai fogyasztói-pénz-személetű világunkban, talán ennek a momentumnak lehetne a legfontosabb üzenete. Ha az Isten egyszülött fiát, szegénységbe küldte, nem királyi pompába, akkor mi se anyagiakba keressük a boldogságot, mert nem azon múlik, hanem valami máson.
 A katolikusoknál, a gyónás, és a többi kapaszkodó azért, van, hogyha az úton megbotlunk, akkor visszatérhessünk rá, de nem ezektől leszünk keresztények. Magába a törekvés nélkül, semmit se ér, akkor mi magunk is olyan képmutató farizeusokká vállunk, mint akiket Jézus földi létében oly sokat bírált.

Próbáljunk meg tehát a karácsony utáni mindennapokban is, az Isteni őstan szeretetküldetésével élni a mindennapjainkat, nem elkeseredve, ha néha megbotlunk, hanem újra és újra felállni, megbánni bűneink, és tovább haladni a tökéletesség felé az anyagi helyett a lelki boldogságot keresve, a szeret útján .járni.