4   Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,
     Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.

5   Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-e?
     Engem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-e?

6   Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem igéd szerint,
     Megadod kedvessen, mit ígérsz kegyessen hitem szerint,

7   Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,
     Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát;

8   Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,
     Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván, bú s kín nélkül!