A rovásírás iránya!

A rovást hagyományörző módon fordtva írják jobbról balra. Lehetséges a balról-jobbra irányuló írásmód is, viszont ekkor az eredeti rvások tükörképeit kell kiírni. Ma elfogadott a hagyományosabb jobbról balra tőrténő írási irány!

A rovásos magánhangzók kihagyása!

Erdeti írásmódban a mássalhangzók kiejtésének megkönnyítésére egy "e" hangot illesztettek eléjük (pl.: eB, eC, eD stb.), ezzel viszont egy mondatban az "e" magánhangzók jelölésének legtöbbje is feleslegessé válik, tehát elhagyható. Pl.: GY = eGY, NKD = NeKeD, ISTN = ISTeN.

Sokszor előfordult, hogy az egyik szótagjában lévő magánhangzót jelölni (ha ez az "e" akkor ez sem szükséges), amely jelzi a szó hangrendjét és könnyen kitalálhatóvá teszi a kihagyott betűket. Pl.: JÁNS = JÁNoS . Az elhagyás az értelmezést nem zavarhatná mégis ez az ami miatt nehéz értelmezni egy egy régi rovásemléket. Pl. Ha az van írva rovással, hogy STN, az lehet iSTeN, de öSTaN is.

4. A szó végi magánhangzót mindig kiírták.: GYRMKE = GYeRMeKE.

5. Ha két magánhangzó van egymás mellett, akkor mind a kettőt kíírták.

A ma elfodott szabvány szerint, magánhangzókat nem hagyunk ki. A kihagyás megértése, csak azért fontos, hogy régi írásokat meg tudjunk érteni!