A pártoskodással 20 éve nem mentünk semmire.

A Miép idején, és 2006ig a Fidesz radikálisnak hazudott szárnya azzal etette az embereket, hogyha majd egyszer kimennek az utcára ott lesznek. Nem voltak. 2006 őszét elárulták, október 23.-án, egy két kivétellel saját híveiket is szarba hagyva menekültek páncélozott autókba a nagy hazafik. Bejött nekik. A bolsiból liberálissá vedlett bandába annyira csalatkoztak az emberek, hogy kettő harmados többséggel tejhatalmuk lett, amit ki is használnak, csak sajnos nem az ország, hanem saját magunk, és háttérköreik boldogulása érdekében. Hogy nem változott semmi, arra a legjobb példa az új adótorvények, ami a szegényebbektől elvesz, a gazdagabbaknak ad. (lsd "Semmi se változik ezen az átkozott ugaron"!Megint a dolgozó viszi a terhet, a gazdagabb, meg gazdagodik! Című írásunk!

Ezután azt gondoltuk, hogy talán a civil út lehet a megoldás. Ez ugyan sokáig sikeresnek tűnt, de sajnos a civil utat megvalósító Magyarok Szövetségében sincs valami rendben. Egyre többen függetlenednek helyi közösségeik közül (pl. A Fehér megyeiek egy része kilépett és folytatja Fejér szövetség néven önállóan a munkát. Tehát ez az út még nem veszett el teljesen, de ez is felemásnak tűnik.

A Kossuth téren vagy a Kossuth tériekből alakult, vagy azt felvállaló szervezetek közül, a többség nem létezik, beleolvadt a Jobbikba, vagy egyszerűen eltűnt. Két szervezet akad még aki valóban pártfüggetlen és aktív. Az egyik a Hvim, a másik a kevésbé ismert Marevosz.

A Hatvannégy vármegye (ami valójában nem is 64)) ugyan még parlamenti képviselettel is rendelkezik a Jobbikon, és Zagyva György Gyulán keretsztül, de ők nem váltak pártkatonává. Ők a forradalmi romantikában élnek, hogy készüljünk, készen álljunk, ha történik valami.

Erről egy Kossuth téri idős úriember jut eszembe, aki elmondta, hogy a több mint 60 éve a vörösök ellen küzd, és 56 óta várja, hogy történjen valami. Nem történt, de közben megette a kenyere javát, elmúlt az élete.

A Marevosz, idősebb bölcsebb emberekből áll. Náluk hiányzik az a lendület, ami a Vármegyésekbe még megvan, ezért kevésbé ismertek. Nem is az a cékjuk. Ők inkább erjedést előidéző kovásza karnak lenni, afféle bölcsek tanácsa.

Talán a kettő ötvözéséből alakulhatna ki egy korrekt és valóban civil erő.

De létezhet egy másik út is, ami a túléléshez elég lehet, és hosszú távon akár a felemelkedést is meghozhatja.

Helyben önellátó és önvédelemre törekvő közösségek létrehozása. Vidéken falvakba, ha összeáll három- négy család, akkor az egyik tart baromfit, a másik sertést, a harmadik szarvasmarhát. Ekkor húsra,tojásra tejtermékre nem lesz gondjuk.

A kertjeikben termelhetnek, zöldséget, gyümölcsöt, és akkor arra se lesz gond. Ha akad egy kis föld, azon lehet gabonát termelni takarmánynak. Ha mindezt közösen összeállva teszik, akkor emellett még munkába is tudnak járni.

Közben felfedezhetik, a helyi népszokásokat, népviseletet, babonákat, és feltáródhat előttük, őseink csodálatos világa, egy ősi tudás ami mentén megmenthetik majd maguk, ha jön a katasztrófa.

Valamint ha polgárőrség vagy valamilyen egyéb legális formában összeállnak akkor még meg is védhetik azt amit előállítanak keserves munkával.

Már egy két ilyen közösség példát mutathat az embereknek és a példa átragadhat másokra. Szépen lassan benépesíthetik a magyar ugart, amely így Újra termővé, jóvá, élhetővé válhat, az ott élők, a még dolgozni hajlandók boldogulását elősegítve.