Kőbe véstek ,vagy fára rótták. Ha papírra írják, akkor rovás írás.

Ez lehetett őseink latin betűs írás előtti írása a magyarságnak bár a teljes Ábct még nem találták meg, de a különféle innen onnan összeszedett emlékekből, következtetni lehet, az írásjelekre, és arra, hogy egy élő használt írás lehetett őseink körében. A legtöbb emlék, templomok freskóiról került erő, az újabb vakolat alatti régebbi rétegekből kerül elő és a legtöbb esetben a készítő mesterek neveit rótták a falba, kőbe, fába. De használták pl. a juhászok is botjaikra, névjegyként. és akadnak sírfeliratok is. Egyes esetekben a latin betűkkel kevertek ezek az emlékek.

A rovást legkorábban Sumérok használták, de a középkori magyar feljegyzésekben szkítaként említették. De vannak leletek, például a Tatárlaki korong, ami arra utal, hogy régebben használták itt a Kárpát medencében, mint ahogy a Sumérok, vagy a szkíták a mai történelemfelfogás szerint.

A Kárpát medencei csak töredékes emlékekre a magyarázat egyszerű. Szent Istvántól kezdve papjaink, akik eleinte, -mint tudjuk- nem magyarok voltak, nem ismervén, Európai keresztény tévesen értelmezett felsőbbrendűség jegyében pogánynak ítélték és irtották. Később a már magyar, vagy azzá vált papok már nem ismerték, ezért igyekeztek elfedni íratni.

Van olyan elmélet is, hogy pont a megőrzés miatt fedték el, hogy megmaradjon, és egy olyan időre amikor már szabadon lehet kutatni.

Ez az idő most eljött, lévén a templomok felújítsa során előkerülő rovásokat, próbálják a helyi plébánosok, papok óvni, menteni. A jelentősége óriási, lévén lehetséges, egy két emlékből kiindulva, hogy a világ eddig ismert legrégebbi írásbeliségéről van szó.Ez pedig eddigi történelmét az emberiségnek messzebbre viszi, mint azt ma tartjuk

De erről majd egy másik írásban írok.

A mai Székely Magyarnak nevezett rovás legtöbb emléke Székelyföldről származik, ezért Székelynek mondjuk. Mivel a Székelyek és Magyarok örökre testvérek, ezért Székely Magyarként szokták emlegetni.

A hivatalos magyar tudóstársadalom (pl. az Mta és körei) nem nagyon foglalkoznak a dologgal, nem foglalnak állást az ügyben. Azonban akadnak tudósok akik igen, és a dolog már elfedhetetlen, a szellem kikerült a palackból, és terjed. Rovásírásos, üdvözlőtáblák, utcanevek, házszámok, névjegyek , tucatjaiba ütközhet a vándor országszerte. Rovástanfolyamokat és versenyeket rendeznek, valamint újabban rovásos könyvek is jelennek meg. Ez az írásbeliség annyira terjed, hogy előbb utóbb muszáj lesz a hivatalos magyar tudóstársadalomnak is lépni. Ezzel az elfeledett kultúránk egy újabb szeletét fedezhetjük fel.