A vidékiek élelmiszert hoztak fel Budapestre, és nem számított azon a pár napon, hogy ki a zsidó, ki a cigány és a ki a magyar,ki a jobb és ki a bal oldali, ki a munkás és ki az arisztokrata, csak a közös értékrend és szabadságvágy számított. A Szent Korona értékrend fellángolása lehetett az a pár nap. Akkor pár napra összefogott a magyarság java, és túllépve minden megosztáson beidegződésen, egy élhetőbb szabadabb jobb országot akart. Nem kapták meg, jöttek a szovjetek, a szovjet bábok, Biszkuk, Kádárok, és jött a megtorlás. A mai embernek erőt kell meríteni az akkori hősök kitartásából, de tanulni is kell belőle. Akkor a magyarság javát lekaszabolták, vagy emigrációba menekült. Most nem szabad hagyni, ugyanazt a hibát elkövetni. A magyarságnak Was Albert szavaival élve, nem hősi halottakra, hanem hősiesen élőkre van szükség. Lássuk meg végre egymásban az embert, és a szeret erejével, kitartással, termeléssel, és kőkemény radikális, de békés kiállással, győzzünk, az erőszakot kiprovokálni akarók felett. Ha 2006 óta kibírtuk,hát ne adjuk fel álmaink. Ennyivel tartozunk, az egyetlen egynek a jó öreg Istennek, magunknak családunknak és a hősöknek is, akik akkor vérüket adták a szabadságért.