Világosan látszik, a rendszer nem tud igazán mit kezdeni azzal a helyzettel, ha egy viszonylag széles csoport elkezd nem tudomást venni a szabályaikról. Ha nem akar bekerülni, hanem civil eszközökkel, kezdik az éltüket újjáépíteni. Hiszen nincs egy ember, nincs egy vezér, nincs egy szervezet, akit követnek, csak elvek vannak amik mentén ki akarnak állni. És ebbe benne van az a számukra veszély, hogy az emberek öntudatukra ébrednek, és alulról építenek, valami számukra jobb közösséget. És ez az amitől félnek. A Jó Istenbe bízó, erkölcsökhöz ragaszkodó, és önállóan gondolkodó közösségektől.

A2006ba az őszi események, és főleg annak kapcsán, hogy az nem volt köthető a rendszert elfogadó egy szervezethez sem, a helytartók elkezdtek rettegni. Ez abból látszik, hogy vagyonukat elkezdték kimenteni. Mindez a mentés és rettegés addig tartott amíg 2009ben egy a rendszerbe igyekvő párt - mégha az radikális és reformálni akaró is- egyértelműen és látványosan át nem vette a vezető szerepet a 2006os általunk Nemzeti Ellenállásnak nevezett folyamatok felett.

Azóta lassult, sőt leállt a vagyonok kimentése. Azóta kevésbé kongatják a vészharangot. Viszont a 2006os események vége mégis kudarc, a sok elindult pozitív folyamat ellenére. Ennek okát a 3. részben elelemezzük.És kiutat is mutatunk!