|
Nem adhatjuk Budapestet!
Füsti 2010.06.28. 18:04
Bár eme sorok írója is kimenekült az általa élhetetlennek tartott Budapestről, de az eddigi élete fele, barátai, családja egy része, oda köti. Úgy gondolom, Budapest még mindig a Magyarok fővárosa, és nem szabad hagyni, hogy mindenféle jött mentek és a liberális szabadosságjogok mámorában fetrengők végleg átvegyék uralmat Magyarország és a Kárpát medence központja felett. Erre akkor döbbentem rá, amikor Torockay László beszélt erről a Klub 64 nevű szórakozóhely kapcsán.
Szerencsére egyre gyakrabban látni magyar pólót, viselő arcokat a fővárosban, néha néha még egy egy komplett hagyományőrző felszerelésben szaladgáló ember is feltűnik. Pozitív jel továbbá, hogy a koldusmaffia zenészei rákattantak a Székely himnuszra és a gitárosok és az afrikai dobosok mellett a hegedűsök is ellepték az aluljárókat.
Van egy fiatal csapat akiket több helyen láttam már, és ők kifejezetten magyar zenéket játszanak hegedűn, egy két táncospárral kiegészülve.
Ilyenkor mindig kicsit örülök, hogyha lassan is, de a magyar kutúra azért csak kezd utat törni magának a liberális mocsok mellett. Mert ez a magyarok fővárosa. Itt a magyar (népi) kultúra és értékrend van itthon, és nem a liberális demokrácia a szabadosságelveivel.
Eltűrtük a szexuális másságot, amíg nem hivalkodtak. Eltürtük, a nyelvünket, kultúránkat gyalázókat, amíg nem nőttek a fejünkre. Eltűrtük a magyarokat gyűlölő Spirókat, amíg nem lettek értségi tételek az igazi magyar alkotók (pl. Radnóti Miklós, Ady József Attila, vagy éppen Was Albert kárára). Eltűrtük, de ennek vége. Vissza kell szerezni hazánk központját Budapestet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
