Először közöljük a hazafi levelét!
Hazafiak, testvéreim!

Már a nyolcadik hónapomat töltöm a neoliberálkommunista rezsim börtönében. Most nem akarok itt azon panaszkodni, hogy az átlag rabokhoz képest milyen extra szigorításokkal nehezítik meg itteni mindennapjaimat. Méltatlan lenne ez a panaszkodás, ha az olyan hazafiakra gondolok, akik régebben – a magyar történelem gyászos korszakaiban – ennél sokkal zordabb körülmények között sínylődtek hasonló okokból. Először is szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik segítik családomat, s a többi bebörtönzött bajtársunk családját. Azoknak, akik hallatják értünk a hangjukat. Köszönet a nemzeti jogvédőknek, Morvai Krisztinának, a Szent Korona Rádió munkatársainak és minden értünk kiálló média munkásnak, az üzenőfalon át bíztatóknak és mindenkinek, aki tesz értünk, és velünk érez. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül…

De! Soha nem gondoltam volna, hogy lesznek közöttünk olyan gyáva kutyák, akik a megvetett hatóságok riogatásaitól berezelve, gaz vallomásaikkal hazafiak sorát juttatják az elnyomók kezére, de úgy tűnik, ez is megtörtént. Mikor behoztak, „még” csak két dologgal vádoltak meg. Ma már tizenakárhány rendbeli „bűnszervezetben elkövetett terrorcselekménnyel, emberölés előkészületével” és hasonló agyrémekkel vádolnak. Ezt csak azért tartom fontosnak itt megemlíteni, hogy átérezzétek, amint az ellenállás nélkül múló idő előrehaladtával egyre jobban felbátorodnak és elpofátlanodnak velünk szemben a gazemberek. Mert jelenleg nemzeti ellenállás nincs! Azok győztek, akik azt hirdették, hogy elég helyette a nemzeti radikális politizálás. Most ez van, „alkotmányosan”, „demokratikusan”, „bejelentve”. Én idealista vagyok, hiszek a tökéletes megoldás felé való törekvés értelmében. Láttam, hogy képesek voltunk megingatni az országrombolók hatalmát, és megrémiszteni őket. Tudom, hogy képesek lettünk volna elkergetni őket. S tudom, hogy képesek lennétek megtenni ezt nélkülem is, véget vetve ezzel a mi rabságunknak is. Tudom, mert látom, hogy tartanak tőletek. Tapasztalom milyen kommandózást rendeznek miattatok, ha valahova szállítanak engem. De úgy látszik, ti nem hisztek magatokban, és nem hisztek nekem sem. Terrorizmussal vádolnak (miközben a terrorcselekményeket ők követték el, mikor a nemzeti érzelmű magyarok megfélemlítése céljából, maszkos rendőrökkel ütötték-verték-lövették az embereket 2006 őszén), a külvilágtól teljesen elzárnak. Nem engedik, hogy kapcsolatot tartsak barátaimmal, vagy nyilatkozzak a sajtónak. Tömeges hazafias kiállással, elszánt fellépéssel lehetne ezeken változtatni, de ez jelenleg nincs, és nem is látszik számomra a látóhatáron (sajnos). Az Interneten írogatott együttérző levelek pedig ezen a helyzeten – fájdalom, de – nem segítenek (félre ne értsen senki, nagyon jól esnek, de ez a tény). Jogi beadványainkat is csuklóból lesöprik, mert megtehetik, mert meg merik tenni, mert nem történik semmi, ha megteszik.

Tudjátok mennyire megvetem ezt a rendszert, hogy mennyire feleslegesnek érzem részt venni ebben a pártokrácia bohózatban. Most mégis szörnyű elvtelenségre készülök. Nem hagytatok számomra választást. Többek unszolásának engedve vállalom a képviselői jelöltséget. Nem mintha a legkisebb mértékben is vágynék ennek a rendszernek a parlamentjében (mert országgyűlésnek nem nevezném) ülni, de ki akarok innen jutni, és a jelöltséggel – a rendszer megalkotói által a saját számonkérhetetlenségük érdekében létrehozott mentelmi jogot kihasználva – ez sikerülhet. Persze sokan mondhatják, hogy nincs ebben semmi, ki kell használni minden eszközt az ellenséggel szemben, engem ez a megalkuvás mégis megvisel. De ki akarok jutni, hogy megszólalhassak, hogy pusztán ezzel is borsot törjek a gazemberek orra alá, hogy megmutassam nekik, nem győzhetnek le minket, hogy legyen, aki a 2002 óta politikai okokból elítéltek amnesztiájának ügyét képviseli (mert akik megígérték nekem, azoktól sem igazán hallani). Ki akarok innen jutni, ha csak egy időre is, hogy szabad levegőt szívhassak, hogy végre a családommal lehessek. Eddigi életem során megalkuvásaimért többnyire megbüntetett a sors (talán ezért is lettem ilyen megalkuvás ellenes), most mégis meggyőztem magam. Isten bocsássa meg ezt nekem.

Vác, 2010. január 28.

Bár a Jobbik nem indította listáján azért akadtak akik kiálltak a Jobbikból is mellet. Morvai Krisztina szerint erkölcsi kötelesség kiállniuk Budaházy György és a politikai foglyok A független indulást a Magyar Önvédelmi Mozgalom vetette fel nyilván

Nyilvánosan először, emellett. Novák Előd, - bár a Jobbik színeiben való indulását nem támogatta volna- de a választókerületét maga ajánlotta fel Budahzynak. Az indulással kapcsolatban , újra közös nevezőre látszanak jutni, a magyar nemzeti radikálisok, hiszen Tom Cat ugyanúgy támogatja az indulást, mint Torockay László és a HVIM, és úgy néz ki, hogy a Jobbik se ellenségeskedik a független indulás gondolatával, bár konkrét hivatalos állásfoglalást, még nem halottunk a párttól. A kampány, a cédulagyűjtéssel február 7.én hétfőn indul.

Szerkesztőségünk nem híve a pártokráciának, és egyetlen kompromisszumos megoldásként, az egyéniben való minél több egyéni párttitoktartást és pártfegyelmet alá nem írt Szent Korona eszmeiségben hívő jelölt bejuttatását tartaná jónak ellensúlyozva kissé a pártokat, ezért Budaházy György indulást támogatjuk.