|
Hétköznapi hősök!
Füsti 2009.09.03. 19:26
A magyar történelem elmúlt több mint ezer éve az Árulásról, a hatalmi intrikákról szolt. Hogy mégis él nemzet a hazán, az azoknak az embereknek köszönhető, akik a teremtés rendjébe illeszkedve tették a dolgukat minden feltűnés, hírnév nélkül. Ők művelték a földet, védték az országot, építették újjá újra és újra, mentették át a kultúránkat.
Ők voltak a munkások a Várépítéseknél IV. Béla idején. Ők voltak a katonák a várakban a Török időkben, Ők voltak Rákoczy kurucai, Kossuth huszárai. Ők építették újjá az országot legutóbb a 2 világháború után. Ők a névtelen senkik, a kisemberek, akikre senki se emlékszik, mégis rajtuk múlott minden. Az, hogy ezer éve nem tudunk felemelkedni, az nem rajtuk múlott. Mikor volt egy-egy becsületes vezetőnk akkor elindult felfelé (Szent László, Könyves Kálmán, Mátyás Király,Horty korszak). Amikor a hétköznapi hősök eltűntek akkor veszett el az országunk 2/3ada Trianonban.
Nélkülük nincs semmi, mégis, rolluk esik a legkevésbé szó. ez a történelem igazságtalansága.
Amikor újra megjelentek, akkor az ország kezdett helyrejönni. Mára szinte teljesen eltűntek. A Kossuth téren és a nemzeti ellenállásban mindenki kiskirályosodni akar. Vidéken méteres gazok a kertekbe, vagy simára nyírt gyep, mert termelni nem akarnak. Aki termel az is pl. búzát ami gépesítve van. A városokba se jobb a helyzet. Fizikai munkát, vagy építő dolgokat nem sokan csinálnak.
Pedig rájuk a hétköznapi hősökre volna szüksége az országnak. Így a Kossuth tér demonstrációk 3. évfordulója felé tartván, most kezdem megérteni a lényeget. A Szent Korona eszmeiségének jegyében az országnak most, nem megmondó emberekre, nem hősökre van szüksége, hanem hétköznapi hősökre, akik csak teszik a dolgukat. Ésha az ország többsége ilyen lesz akkor nőnek ki a Hősök, a vezetők közülük. Fordítva nem megy. Ha csak kevesen leszünk hétköznapi hősök, de azért számottevően, akkor túlélhetünk. De erre egyre kisebb az esély, mert a prés szőkül.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
