De menjünk sorba. A programra érkezni nem volt annyira nehézkes, mint tavaly. Nem alakultak ki több órás dugók. A bösztöri és a Kunszentmiklósi állomásról buszokkal és lovas kocsikkal vitték az érdeklődőket, de a bősztőri állomásról félórai sétával is oda lehetett  érni a rendezvényre.

Kellett egy fél nap amig a mindennapok mocskából és rohanásából ráhangolódott az ember az anyaföldön keresztül a teremtő Isten természeti rendjére, de ha ez sikerült, akkor minden rendbe volt.

Elmondhatatlan,leírhatatlan érzés,mert tulképp nem csináltam semmit a 2 és fél nap alatt, hétköznapi értelemben, csak éltem. Úgy ahogy máskor nem, tudok a városi betonban. Ültem a fűben a földön, és éreztem, hogy jó. Néztem, az embereket, akik között volt mindenféle ember, erdélyi székely, toth, sváb,palóc,Matyó kun és nyugatra elszármazott magyar,de elfért itt az Ndk’s sámán ugyanúgy, mint az Ujgur rokonaink. Volt végre egy hely, ahol jó volt magyarnak tenni, visszatalálhattunk a természet a teremtés rendjébe, megtalálhatta mindenki a nyugalmat, elmerülhetett saját gondolatiban.

A déli történelmi élőképnél elmerülhettünk az elmúlt korok viseletiben szokásaiban, Atillától napjainkig. De bárhol sétálva, magyaros ruhába öltözött emberekkel talákozhatott az ember. Csattogtak az ostorok, szóltak a dobok,kürtök, a furulyák, a dorombok, és azon vettem észre magam,hogy már nem sietek sehová, nem nézem a programot, csak úgy elvagyok, ott ahol épp jó és így valóban jó.

 Szakrális helyé vált ez a Puszta 3 napra. Az ott lévő emberek tiszta szándékától vált szakrálissá.

Még a napközbeni meleg se érdekelt, és a máskor mindig idegesítő tömeg se zavart, sőt jól esett.

Szemet gyönyörködtető volt a jurták látványa, a különféle korok,  nemeztrészek ruháiba bujt emberek tömege, az árusok sokadalma, ahol magyar árut vehetett az ember, ami megmaradásunk alapja.

 „A magyar embernek a magyar ember a legfontosabb, ez a magyarok szövetsége”, ahogy többször is mondták a hivatalos programban.  „Ez a szövetség több ezer éve létezik (lsd. A vérszerződést). És most csak megerősítést nyert.

Ami a szövetség megalakulását illeti.A tizedes rendszernek felépítésének megfelelően 22-én meg lettek választva a területi, majd megyei elől járók. 23.án többszöri felkérés után, végülis családjával való konzultáció után elvállalta ezt a nagy feladatot Vukics Ferenc.

A végre azért egy kritikai megjegyzés! Magyarságból jeles volt ugyan az esemény, de volt egy gyenge pontja. Nem ártott volna az odaérkező százezreket megszólítani, szorólapokkal, hogy tudják, többre jöttek, mint egy hagyományörző összejövtel. Mert bizony volt aki nem vágta. Legalább a 21 pontot osaztogatni kelett volna szorólapokon.