Nem búcsúzni mentem tehát hozzád, amikor utoljára megszoríthattuk egymás kezét itt a földön, hanem a igaz barátomhoz.
Egy olyan emberhez, aki bölcsen, aki bátoran, és aki megalkuvást nem tűrő módón néz bele hazája ellenségeinek a szemébe, egy olyan emberhez, aki megmutatja az országnak és világnak a valódi kérlelhetetlen hazafiságot.
Megtisztelve érzem magam Gyuri bátyám, hogy a barátodnak tartottál, és én annak tarthattalak téged, mert te az egyik legigazabb ember vagy, akit valaha megismerhettem.
Most El kell fogadnom azt, hogy a földi lét szabta rövid időre búcsút kell vennünk egymástól, de ez alatt az idő alatt sem alkuszunk meg a nemzetvesztő senkiházikkal, és ezt te tudod.
Mi a barátaid ígérjük neked, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor az a név hogy Ekrem Kemál össze fogja kötni a hazafiakat, mert ez a név, ez a két szó nekünk ma egyet jelent azzal hogy Előre.
A név, melyet mártír édesapád Ekrem Kemál Kornél a széna tér kivégzett vezére tett legendává, Ekrem Kemál György a te életed által vált hallhatatlanná.
A neved lett a sorsod.
Gyuri bátyám!
Ha szóba került, te leintettél minket, ezért most kell elmondanom:
Tudnod kell hogy már életedben példaképpé váltál előttünk, nemzeti gondolkodók előtt tetteiddel, megingathatatlan hiteddel és következetességeddel.
Félték a neved a túloldalon. Ez volt a sorsod. Édesapád miatt megbélyegeztek, de te mégis büszkén őrizted a golyószaggatta Széna téri lobogót. Később tőled, mint kegyeleti örököstől megvonták édesapád jussát, nevét feledésre akarták ítélni. Nem hagytad, szembeszálltál velük, így megbélyegeztek téged is. Bebörtönöztek, perbe fogtak, elítéltek, sarokba akartak szorítani, de te nem hagytad. Vezetted a hazafiakat azzal a hatalommal szembe, melyik el akarta venni az istenedet, a hazádat a népedet. Utoljára Bajnai beiktatásánál áltunk együtt a mikrofon előtt, kocsidon a három vérrel szentelt 56-os zászló előtt – a Széna téri, a Juta dombi és a Csepeli lobogó előtt- és elmondtad: ezek harci zászlók. Nem múzeumban a helyük, hanem ott ahol a nemzet sorsát lehet jobbra fordítani, azaz szembe az ellenséggel. Ott fenn a legmagasabb zászlórúdon és nem összehajtogatva a kredencben kell a zászlót tartani, a bátorságot sem egymásnak, hanem az ellenségnek kell bizonyítani. Te így tettél. Apád nyomdokába lépve harcoltál az ezerarcú kommunizmus ellen, kitartóan, megátalkodottan, erőt, energiát nem kímélve mindenhol, ahol gyengíteni lehetett a soraikat. Soha nem adtad fel a reményt, készültél a boldog pillanatra, amikor a nemzet birtokba veszi elidegeníthetetlen jussát a jelenlegi bitorlóktól. Visszaveszi a hazáját. Néhány hete a régi mentéd mellé új díszmagyart varrattál, és amikor kérdeztem, hogy miért nem jó a régi, rámmosolyogtál és azt mondtad: Barátom a régibe új bélést kell varratnom, mert a Szabadság téren kimosta belőle a vízágyú, és lehet, hogy megint megszaggatja a vihar, az új azért kell hogy a vihar után száraz ruhában, állhassak a nemzet elé. Ugy láttuk, hogy tele voltál energiával, öt héttel ezelőttig, aztán erőt vett rajtad az igazi ellenállók járványos megbetegedése, úgy mint Romhányin, vagy Síklakin. Drága Gyuri bátyám!
Nem kellett keresnem a szavakat, nem kell méltatnom az életutadat, nem kell búcsúzkodhatom tőled, mert te örökké itt maradsz velünk. Levelet írok, csak egy levelet neked, a barátomnak, a fedhetetlen hazafinak aki, megtiszetelt a barátságával.
Gyuri bátyám!
Tudd hogy nem tudnak bennünket megfélemlíteni, megalázni, még megölni sem, mert végig fogjuk csinálni az édesapád és az általad megkezdett utat. Köszönöm neked hogy sokan lettünk, hogy van elég erőnk a szent munkához, hazánk felvirágoztatásához!
Gyuri bátyám most rajtunka sor. Most csak pihenj Gyuri bátyám és vigyázz ránk.

Barátod: Tatár József