A félig Török, félig magyar, de a nemzet ügyét a sajátjánál mindig előbbre tartó Gyuri bácsi vasszilárdsággal és kőkemény akarattal állt ki a kommunisták ellen a nemezt ügye mellet.

Nem szegte kedvét, se a börtön, se az, hogy az tv ostrom után az elsők között rakták indexre azzal, hogy házi őrizetbe helyezték. Ott volt, szinte minden este a Kossuth téri kordonnál, és amíg tudta járta a vidéket. Most is fülembe hangzanak szavai, amikor azt mondta egyszer nyaralás kapcsán, hogy számára az egész világ a Kárpát medence, és nem vágyik azon tulra, ő a magyar vidéken van otthon.

Még a radikálisok között is elhallgatottá vált, de ez se szegte kedvét. Ott van már a tejúton és Csaba királyfi hadseregében harcol az örök ellenség a gonoszság ellen. Mi pedig tanulhatunk tölle. Szilárdságot, tartást jellemet, azt, hogy egy átharcolt élet végén se szabad feladni a a harcot, nem szabad megalkudni, még ha látszatra nincs eredménye. Egy dolog biztosan volt. Mindig tiszta lelkiismerettel nézhetett a tükörbe és ez a legnagyobb dolog amit az ember elérhet a földön.

Nyugodjon békében Gyuri bátyám.