Krasznai Zoltán: Túlélési stratégia globális válság idején

refor.extra,hu nyomán  2009.05.10. 11:33

Búcsú a liberális eszméktől 

  A descartes-i 'cogito, ergo sum' nyomán kis késéssel megkezdődött ún. felvilágosodás többezer éves tudást pusztított el. Mentségére szolgálhat, hogy annak a tudásnak már csak karikatúrára fogyott csontvázát látta. „Tiporjátok el a gyalázatost!” – felelt Descartes-nak Voltaire, aki gondolkodott, s jött nyomában Robespierre, a gnóm Marat, velük a jakobinus Terreur, a guillotine szabadsága, ahol végül minden demagóg lenyakaztathatta a másikat. (Ez utóbbiak megszűntek gondolkodni.) Majd – megint kis késéssel, de menetrendszerűen – megérkezett a bolsevizmus és a nácizmus évszázada. Talán mondanunk sem kell, hogy mind a két tömeggyilkos mozgalom bölcsőjénél gondolkodók álltak. A két, gondolatban fogant szörnyszülött közül az előbbi volt a virulensebb és tömeggyilkolásban sztahanovista, de egyikükkel szemben sem volt már alkalmazható a XIX. századi gyermeteg abszolutizmusokkal szemben még érvényes taktika, a „non cogito, ergo non sum”, a „nem gondolkodom, tehát nem vagyok” formulája, a passzív rezisztencia ötletes kivonulása az abszolutizmus által megszállt közterekről. A totális terror nem hagyott szabadon sem köztereket, sem magánszférát. Nem volt honnan kivonulni, nem maradt hely hová hátrálni.  

  Az ún. felvilágosodás három Erisz-almát dobott a 'misera plebs'-nek, hogy játszódjon velük. Ezek valának: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Az ekként „fölvilágosított” tömegek fölakasztották vagy elzavarták királyaikat, s lőn helyükbe, no, nem szabadság, egyenlőség és testvériség, hanem a „láthatatlan kéz” urainak kezdetben valóban láthatatlan uralma. (Ezt hívták, hívják „demokráciának”.) Ma ez az uralom jól látható, tapintható, sőt szagolható is: dög- és halálszagot áraszt. Globalizmus fedőnéven tör világuralomra. Az ún. „rendszerváltoztatás” közel két évtizede alatt rádöbbenhettünk, hogy a kommunizmusként megismert rendszer nem volt más mint csupán gyakorlópálya, ahol az Embernek megfélemlített birkává alakítási kísérlete folyt. A kísérlet befejeződött, a Lágert felszámolták, a korábbi quislingek akkor még lárva-állapotú utódait a „globalizmus” egyre kevésbé háttér-urai újra alkalmazták: helyismerettel rendelkező helytartónak. Közép- és Kelet-Európa ma a „globális erők” új gyakorlóterepe, az ostoba Nyugat, ha ránk néz (elvétve és mit sem értve), saját jövőképét láthatja bennünk. Ezen szép, új világunkban: Ha gondolkodom, ha nem: nem vagyok! De főként: nem leszek! 

  Mi lett az ún. felvilágosodás „magasztos” eszményeiből az ún. globális világban? Szabadság? Adósrabszolgaként szabadságodban áll halálra dolgoznod magad, s reménykedned, hogy talán nem adósságot hagysz örökül gyermekeidre. Ha munkanélküli lettél, szabadságodban áll éhen döglened. Egyenlőség? Lord Rotschild és bármely hajléktalan egyenlő jogokkal rendelkeznek; bármelyikük elutazhat a Bahamákra vagy alhat egy híd alatt. Testvériség? Eredetileg az őskeresztények eszménye volt. Szolidaritás lett belőle, a XX. század végének legnagyszerűbb, lelket melengető, szívet dobogtató eszméje, lengyel földön következetes antikommunista mozgalma. Mára? A levitézlett hatalom ügynökeivel megspékelt mozgalmak, árulások, gyanakvások rothadó lápvilága. Gondolkodom, tehát gyanakszom. 

   

  Az elsikkadt esély 

  A nyolcvanas évek voltak a Nagy Átváltozás előtti pillanat évei. A lehetséges felkészülés időszaka. Ezen írás gondolatmenete itt elkerülhetetlenül szubjektívvé válik. Az én akkori létfilozófiám: Elemzek, tehát vagyok. Az ún. „szovjet típusú” kísérlet tartalékai végleg kimerültek, a szovjet birodalom a bukás küszöbén állt. Látható volt, hogy bekövetkezik (bekövetkezett) – Bibó szavaival élve – a Történelem ritka, képlékeny pillanatainak egyike, amikor minden és mindennek az ellenkezője lehetségessé válik. Erre a pillanatra fel kell készülnünk – véltem, mondtam, írtam a nyolcvanas évek elején. Nemzeti stratégia kell, az erők összefogása bethlengábori szándékkal, akarattal. S akkor lehetséges lesz az addig elgondolhatatlan; restitutio in integrum. Stratégiát alkotunk, tehát leszünk. Magyarország nem volt, hanem lesz! Megírtam szamizdatban, elmondtam Lakiteleken, 1987-ben. Szárszón is, 1988-ban. Lakiteleken néhány pecsovics azért aggódott, hogy szavaimmal megsérthettem Pozsgayt vagy Grószt. Pozsgayt, a „mi Imrénket”, a „jövő emberét”, Grószt, az akkori legfőbb új undokot. Lett mindkettőjükből a múlt fosszíliája. Kár volt aggódni érzékenységükért. Egyedül Rácz Sándor jött oda hozzám Szárszón, a rokonlélek felismerésével, az együtt cselekvés szándékával. Voltunk már ketten, egy egész világ ellen. 

  Elemzek, tehát vagyok! Életem legtermékenyebb évei voltak. Bizakodtam: stratégiát alkotunk, tehát leszünk! Nem lett stratégiánk, tehát nem lettünk, elvesztünk mielőtt újra lettünk volna. Nem szemrehányásként írom, pusztán tényeket állapítok meg. Illúziók és téveszmék fogságában vergődött, történelmi feladatára felkészületlen volt az akkori politikai elit. (Pedig az még valóban elit volt, de egy csonkaország megregulázott fantáziájú, törpe elitje, mely csupán azt merte akarni, amiről azt képzelte: idegen hatalmak majd megengedik neki, hogy akarhatja. Fényévnyi távolságra volt a némethlászlói magaslatoktól.)  

  Régen elmúlt a Történelem nagy képlékeny pillanata, s most itt vagyunk, ebben a nagy kádári-horni-gyurcsányi kontinuitásban. Ha van hozzá kedvünk, tépelődhetünk, hogy az Antall- és Orbán-kormányok időszaka (1) csak véletlenszerű elhajlás volt-e a trendtől, vagy (2) felsőbb engedéllyel kormányzott a B csapat, míg az A csapat felkészült. A válasz szerinti lehetséges lelki attitűdök: önmarcangolás vagy önvád.  
 

  Túlélhető-e a globalizmus? 

  Felejtsük el Descartes-ot és a többi tévútra vezető „illuminátus” gondolkodót! Felejtsük el az általuk „kancsalul festett egeket”! Van nekünk saját viszonyítási pontunk. Ez pedig 56-os forradalmunk és szabadságharcunk. A szabad magyar szellem lázadása az elnyomó zsarnokság ellen. Az önkény, a nemzetgyalázás, a nemzetirtás ellen. Az idegen eredetű totális diktatúra ellen. A XX. század egyetlen igazi forradalma. A nemzet- és hazaépítő magyar géniusz feltámadása, főnixmadárként. Kóstolgassuk: Lázadok, tehát vagyok! Feltámadok, mert lázadok. Nem megtartó oszlop ez? Nincs-e márványból és fényből?  

  – Háttal a falnak és megdögleni! – énekelte a nyolcvanas években Cseh Tamás. A legrosszabb esetben most lesz aktuális. De van jobb forgatókönyv is. Az életé: Háttal ennek a márványfalnak, arccal a fény felé és túlélni az ún. globalizmust! Élhető világot teremteni a romokon! Családot, kertet, házat. Nemzetet, hazát.  

  E program talpkövei nem a „szabadság, egyenlőség, testvériség”: ezt rabtartóink lakájai, az áruló írástudók szajkózzák fülünkbe. Elveszejtésünk kulcsszavai ezek. Eredeti értelmüktől megfosztottak. Van helyettük más: Tudás, munka, tiszta erkölcs! Ezekre az alapokra család és nemzet építhető. Ezeken az alapokon, Földanyánk, Gaia megmenthető. De ehhez át kell látnunk eddig használt fogalmaink csalárdságán. Az orwelli szellemű, duplafenekű „illuminátus” fogalomalkotáson. Közéleti vonatkozású szavaink többsége önmaga ellentéte. (Áruló írástudók, szókufár politikusok örök megélhetési forrása.) A globalizmus nem a globális munkamegosztásból fakadó jólét forrása, hanem a globális elnyomorodásé, bolygónk, a Földanya tönkretételéé. Peace is War. Mammon uralma alatt az egészségügy halálügy. A közoktatás közbutítás. A közszolgálati tájékoztatás mókusvakítás, kollektív lobotómia. (Gyurcsány mint lokális Főnéni.) Kormányzati kommunikáció? Hazudnak reggel, délben, este, sőt még éjjel, álmukban is. Gazdaságpolitika? „Elkúrták. Nem kicsit, nagyon.” (Forrás és stílus: az ország miniszterelnöke. Le style c'est l'homme – ezt a mondást jól jegyezzük meg.) Továbblépve: az európai integráció nem szabad európai nemzetek önkéntes együttműködése, hanem a kialakult hatalmi-függőségi viszonyok konzerválása, az ún. globális erők érdekében. Negatív összegű végjátszma, ahol minden európai nemzet vesztes lesz, bár elsőként és leginkább a kései csatlakozók. Az ún. demokrácia az a rendszer, ahol a birkává züllesztett 'misera plebs' négy évenként újraválasztja a kifosztását és elbutítását levezénylő helytartókat, akik valójában az ún. globális háttérhatalom jóváhagyásával kormányoznak; le- és felcserélhetők egymással a demokratikus választásnak nevezett tragikomédiában. A „politikailag korrekt” halandzsában haladásnak nevezik mindennek a helyeslését. Reformnak a kifosztás, s a népbutítás új intézményi rendszerének kialakítását. Szélsőségességnek az elnyomás elutasítását. Rasszizmusnak, fasizmusnak, kirekesztésnek a nemzetféltést és hazaszeretetet. Esélyegyenlőségnek a többségi nemzet kirekesztését politikai hatalomból, sajtóból, közjavakból. Egyetlen kivétel e sorban az önrendelkezés, de ez nem 'comme il faut', szó se essék róla, kivéve, ha a zsidó állam hajdani létrehozásáról vagy jelenidejű terjeszkedéséről van szó. Nemzeti önrendelkezés helyett lettek az ún. kisebbségi jogok, amely tengerentúli értelmezésben leginkább a homokosok jogát jelenti büszke parádézásra és magtalan családalapításra. („Éljen a másság, mert az nem szaporodik!”) Európában pedig az őshonos nemzetek és nemzetrészek beolvasztásának legalizálását. Pusztuljon a másik nemzet, kiváltképp, ha ősibb és életrevaló! 

  A lázadás ott kezdődik, hogy visszaadjuk szavaink értelmét. Magyarul: megmagyarázzuk, elmondjuk magyarán. Ez az árulóvá nem lett írástudók – nem sokan maradtunk – legelső, de nem egyetlen feladata. A következő a megbetegített lelkek gyógyítása. Távlatos feladat. Értelmét megvilágítja egy régi kínai közmondás: „A lélek sugárzása széppé varázsolja az embert. Az ember szépsége összhangot teremt a házban. Az otthon összhangja rendet teremt a hazában. S ha az országban rend honol, béke köszönt a világra.”  

  Lázadok, tehát vagyok. Ne csak ízlelgessük a mondatot, értelmezzük is. Igaz-e az ellentéte? Nem lázadok, tehát vagyok? Nem, ha nem lázadok, vegetálok. Növényi, végül ásványi szinten. Többes számban még meggyőzőbb az ellenpróba: Ha nem lázadunk, nem leszünk. Ha lázadunk, leszünk vagy elveszünk. 

  A lázadás nem azt jelenti, hogy fejjel megyünk a falnak. Ha nem elveszni akarunk, stratégia kell ehhez is. Végrehajtói? Mi magunk. Írül: Sinn Fein. Lássuk csak, első alapelv: Ne etesd a Dögöt, ne vegyél fel hitelt! A második: Teremtsd meg a magánszférád! Legalább egy kertet, gyümölcsfákkal. Ha kell, majd tyúkudvart, nyúlketrecet is tehetsz oda. (Szüleink túlélési stratégiája az ötvenes évekből.) A harmadik: Vonulj ki mindinkább az eladósodott állam fennhatósága alól. Adóforintjaidat úgyis kamat- és hiteltörlesztésre, nem a közszolgáltatások javítására fordítja a Helytartótanács. Az ún. globalizmus helytartói utálják, mert nem adóztatható: Éljen és virágozzék tehát a második gazdaság! A negyedik: Teremtsd meg és működtesd a nemzeti szolidaritást; ha csak lehet, magyar árut vásárolj! Sokszor a drágább az olcsóbb! (Különben is: Olcsó húsnak dioxinos a leve.) Ne feledd: pénzed felhasználásáról Te magad döntesz. Az ötödik: „Hass, alkoss, gyarapíts!” – Legyenek gyerekeid! Elszegényedünk a Gyurcsány-csomag miatt? Nincs állami családpolitika? Akkor készítsünk a gályapadból katedrát! – tanította Németh László. A sokgyermekes család régen a szegények felkészülése volt az öregkorra. Ha sok gyermeked van, mindig lesz, aki hoz egy tányér levest, vagy orvoshoz visz, ha kell. A ma oly büszkén flangérozó, írmag nélkül kihaló buzikra és travesztitákra a kutya se fogja rányitni az ajtót öregkorukban, hacsak Kuncze és Demszky meg nem alapítják az elkorhadt SZDSZ bázisán a „Kihűlt Melegek Segélyegyletét”. A sokgyermekes – de minimum négy – családmodell nemcsak megvalósítható, nemcsak élhető, nemcsak örömforrás, hanem nemzetpolitika is. „Erdély azé lesz, aki teleszüli” – mondotta volt a XIX. század elején Wesselényi Miklós báró. Igaza lett. Koszovó most azé lesz (lett), aki teleszülte. A hatodik alapelv már messzire vezet: párhuzamos oktatás, egészségügy, honvédelem, nemzeti szolidaritási alap; párhuzamos közigazgatás... Ez az igazi építkezés. Mi Magunk hozzuk létre - Magunknak. A hetedik: adjunk európai dimenziót függetlenségi törekvéseinknek: az írek, baszkok, katalánok, skótok, korzikaiak, bretonok, dél-tiroli osztrákok, koszovói albánok, moldovai gagauzok és krími tatárok stb. sorstársaink, önrendelkezési törekvéseink egymást erősítik. (Vigyázó szemeteket Pristinára vessétek!) A nemzetek feletti, globalizált és agyonbürokratizált Európával szemben jól felfogott nemzeti érdekünk az önrendelkező, szabad Nemzetek Európája. Laza konföderáció érdek- és értékközösség alapján. Keresztény Európa az Újszövetség szellemében, a krisztusi szeretet jegyében. (Az Ószövetség „etnikai tisztogatásokra” bujtogató, bosszúálló Jehovája nem a mi istenünk. Az iszlám dzsihád Allah-ja sem.) Hívd segítségül Jézus Urunkat és Boldogasszony Anyánkat! Politizálj és építkezz! 
 

  Kert-Magyarország nem utópia 

  Fordulhat úgy, hogy a végtelenített anyagi elnyomorodás okozta reménytelenség újra megszüli Petőfi hajdani követelését: „Akasszátok fel a királyokat!” Királyok nincsenek, de hazaáruló quislingek, a népet idegen érdekekért kiszipolyozó helytartók vannak szép számmal. Ha a népakarat hirtelen és vad megnyilvánulása folytán úgy adódna, hogy néhányuk talpa alatt fütyülni fog a szél, az bármily sajnálatos is, jól fizetett munkakörük vonzerejét legalábbis lényegesen megcsappantja. Ha nem lesz jelentkező quisling munkakörre, az erősen beszűkíti az ún. globális háttérhatalom érdekérvényesítési lehetőségeit. Kevés hitelező dolgozik másodállásban behajtóként vagy fogdmegként. 

  Végső soron mindegy, hogy az ún. globális háttérhatalomnak van-e (volt-e) mesterien kidolgozott terve a világuralom megszerzésére vagy csak folyvást úgy „alakulnak” a dolgok mintha lenne. Ha kilépsz az ördögi körből, azzal megtöröd, többé már nem érvényes rád. Ha elég sokan kilépnek Mammon bűvköréből, az önnön dugába dől. A részvényeket és hitelkártyákat nem lehet megenni. Az aranyat sem. (Az ellentervet hívhatjuk Mídász-tervnek. Isteni ötlet, s egyszer már bevált.) Kert-Magyarország ideája mesterterv és megvalósítható. Egész glóbuszunk számára kínál kivezető utat a globális válságból. Kezdd el és lesznek követőid! Ne várjuk meg, míg Föld Édesanyánk lázad fel az ökológiai rendszer összeomlásával! Gondolkozz globálisan és cselekedj lokálisan! Ezt hívják szabadságnak. 
 

  Hit és Tudás 

  A magyar állítólag a Tudás Népe. Jelenlegi elbutított állapotában a csonkaországi többségen ez nemigen látszik. (A gúnyhatárokon túl bölcsebb, mert viharedzettebb a magyar.) Ősi állam- és társadalomszervező tudásunkat tartalmazza viszont történelmi Alkotmányunk. Ennek helyreállítása túlélésünk feltétele. Nincs és nem is lehet olyan nemzetközi szerződés, beleértve EU-csatlakozásunkét is, amelynek alapján saját alkotmányunkhoz való jogunk megkérdőjelezhető lenne. Történelmi alkotmányunk 1944. március 19-ig, a német megszállás napjáig volt érvényben. Hatályon kívül idegen hatalmi érdek helyezte. Magyarország számára addig nincs vége a II. világháborúnak, míg történelmi alkotmányunk joghatálya helyre nem áll! Minden azóta bekövetkezett ún. alkotmányozás, beleértve a dicstelen vörös (szovjet) megszállók által ránk oktrojált alkotmányt, s annak toldozott-foldozott változatait ex lex állapotot eredményezett csak. Ex lex, tehát törvénytelen volt a Rákosi- és a Kádár-rendszer, de ex lex az a politikai rendszer is, amely ezen sztálinista alkotmány utólagos korrekcióival jött létre, s mely egész konstrukciójánál fogva alkalmatlan arra, hogy érvényre juttassa a magyar nemzet egészének politikai akaratát. Az ún. rendszerváltozás már a kezdetekkor tévútra futott. Ha más nem, a 2006. szeptemberi őszödi beszéd nyomán megnyilvánult tömegelégedetlenség, s vele szemben a Gyurcsány-kormány irracionális hatalmi bebetonozottsága, valamint önkényuralmi reflexeinek sorozatos megnyilvánulásai újra nyomatékosan felhívták a figyelmet a deáki bölcsesség aktualitására a rosszul begombolt mellény újragombolásáról. Nemzeti függetlenségünk helyreállításához történelmi alkotmányunk helyreállításán keresztül vezet az út. 

  A hittől elszakadt gondolat pusztító erővé válik. (Vált is, nem egyszer.) Hit és Tudás végső soron egy. Tudom, mert hiszek. Hiszek, tehát vagyok. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, hiszek Magyarország feltámadásában.” Úgy legyen!  

  Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Boldog emlékezetű hajdani Vezérlő Fejedelmünk, Rákóczi Ferenc lobogóira ez volt kihímezve: „Istennel a Hazáért és a Szabadságért!” Ma sem lehet másképp… Elő azokkal a lobogókkal!! 

Krasznai Zoltán