Magyarnak lenni nem egy regisztrációs bejegyzés egy szerver gépen egy hivatalban hanem szellemiség. Szellemiség és magatartás. Sok ember él most tépázott és kifosztott hazám területén aki tud magyarul, de nagyon kevés él aki magyar emberhez méltóan tudja maga mögött életének napjait.
Hiszem, hogy Istennek kívánok bizonyítani senki másnak mert félek tőle. Félem Istent és hiszem, hogy mindent lát és tudom így is annyi gyarló lépésem van és volt, hogy ha minden erőm belefektetem sem biztos, hogy el tudom kerülni a pokol tornácát. De tudom, hogy nem adhatom fel, mert most van a próba ideje. Az életünk ezen a földön az a próbatétel amely kényelemmel kecsegtet de valójában az elviselhetetlenség határán burjánzó kínokat követel.
Hiszem, hogy én egyedül aligha tudok lökni a világ és hazám menetén. Ez csak összefogással jöhet létre. Az én lábnyomom olyan apró pont a történelem sivatagában, hogy még belegondolni is nyomasztó. Nem is kergetem e kósza ábrándokat, hogy én egymagam hassak e cudar világra. Együtt kell, hogy hassunk rá, nem háborúban, hanem párbeszédben. Éppen ideje lesz összebarátkoznunk világunkkal.

a teljes írás: /http://www.fankadeli.hu