A palócok frissítve!
2011.12.16. 11:38
A palócok erdete ellenmondásos!
Ellentmondásos, az is, hogy mikor kerültek a Kárpát-medencébe.
-
Egyes történészek azt mondják, hogy a Felföldön élõ õslakosság és a török eredetû kabar nép keveredésébõl jött létre a palóc nép.
-
Mások szerint Árpád hadához csatlakozva jöttek be hazánkba.
-
Ismét mások szerint a kunok egyik ága a palóc.
-
az ősi palóc legendékból kiindulva, a legvalószínübb, hogy ősi hunféle nép, akik már Árpád előtt is itt éltek, és Attila halála után Attila egy fiának leszármazottai, mint a Székelyek.
-
Ismét más elméletek szerint , a Kárpát mendcébe volt egy ősmüűveltség egy nép, amelynek egyes törzsei innen kivándoroltak, és ide tértek vissza, és a a Palocok az egyik ilyen őstörzs, akik azonban sose hagyták el a Kárpát medencét, az az itteni őstelepepes népleszármazottai.
Miután egyetlen forrás se utal arra, hogy az ide visszatérő Árpád féle magyaroknak kellett szótár, és nem is irtották ki az itt élőket, akkor valószínűleg ők is magyarok lehetnek, magyar nyelvet beszéltek. miután van egy jellegezetes csak rájuk jellemző kinézet, ezért valószínüleg az átlag magyarnál jobban őrizték ősi vérük.
E sorok írója, apai ágon Palóc, és a fenntmaradt ősi legenda szerint, Árpád idejáéig visszavazathető a család, bár erre nincs írásosos bizonyság de miután a történelem a győztesek igazsága, ezért az ilyen mondákat is -fenntartásokkal kezeve-, vehetjük annyira hitelesnek, mint a leltekkel alá nem támasztható egyéb történelmi téziseket.
Szokásaikat, kultúrjukat tekintve a Palócok mindenképpen igaz magyar emberek- Ősi magyar hagyományuk, szokásaik is ezt támasztják alá, ezt tarthatjuk a leginkább hitelesnek.
A Palóc ember külsõre nézve izmos, erõs, edzett, munkabíró. Általában jobbágyként éltek a régi idõben.
A férfiak katonás testtartásúak, egészséges színû, napbarnított arcuk van, kék vagy barna szemmel, bajusszal, szakáll nélkül.
Az asszonyok hajukat hagyományosan kontyra kötik, a leányok egy ágba fonva,hátul leeresztve viselik, ünnep alkalmával pántlikát kötnek bele.
Belső tulajdonságuk a makacsság. Makacsok, mint a Székelyek. Ez a közös rokonságra utal. A palóc a székelyhez hasonlóan furfangos észjárású nép. Vidám akkor is, ha sanyarú sors jutitt nekik Dalba önti örömét, bánatát, szenvedését és boldogságát.
Dalai õszinték, egyszerûek.
A palóc ember büszke, önérzetes. Az idegen iránt bizalmatlan, zárkózott, de ha valakit megszeret, annak szívét, lelkét kitárja. Az öregebbek csöndesek, nyugodtak, ám a fiatalok lobbanékony természetûek, mint általában a magyar ember.
A palóc legény edzett, jó katona. Lóra termett, a kisgyermeket, mihelyt járni tudott, hagyományosan lóra ültették, s a ló hátán nõtt föl.
A palóc ember szereti a társaságot, s a farsang, lakodalom, búcsú, disznótor mind jó alkalmak voltak a társas összejövetelre.
Népviselet!
Ruházatuk tiszta, házuk tája rendezett.
A férfiak népviselete egyszerû: fehér, bõ ujjú inget viselnek, az ing fölött sötétkék vagy feketemellénnyel, fekete nyakkendõvel. Télen cifraszûrt, ködmönt vagy bekecset vesznekómagukra.
A lányok, asszonyok cifrán, tarkán szeretnek öltözködni. Csipkés, fodros, rövid ujjú ingükre selyem vagy bársony felsõ kerül, fölülre nagy virágos, rojtos „nyakba való kendõt”kötnek. Szoknyájuk bõ, alul szegett szalaggal. Egyszerre hatott is magukra vesznek, a legfölsõ a legdíszesebb.Lábukra magas sarkú csizmát húznak.
A lányok hajadonfõvel vagy pártában járnak, az asszonyok kendõt kötnek. Népviseletük díszes és különös, ünnep alkalmával ma is sokan szívesen viselik.
Egy-egy palóc nagycsaládot „hadnak” neveznek. A had régen együtt építette házát, és együtt dolgozott a disznóölésnél. Egymást segítették, ahol tudták.
A palócok nagy része régebben földmûvelésbõl élt, télen söprût
kötött, szakajtót font, szerszámokat faragott. Fontos foglalkozási ág volt náluk a méhészet és a halászat és a pásztorkodás is.
Szorgalmas nép, nem ül tétlenül.
Palócok ma:
A palóc emberek nagy része ma is tiszteli magyar hagyományunkat, figyelembe veszi a jeles
napokat, a szerint vet, arat, éli napjait.
Igen hívõ, a Jóistenben bízó nép, vallása katolikus. A palócok, õsi hitünket követve igen tisztelik Boldogasszonyunkat. Sok helyen „öltöztetik” Mária szobrát: amilyen ünnep közeledik, annak megfelelõ ruhába bújtatják a kis Mária-szobrokat, amelyeknek a faluban meghatározott helye van.
Az ilyen szobrocskákat „öltöztetõ Máriácskának” nevezik.
Híres búcsújáró helyük Mátraverebély-Szentkút és a Karancs hegye.
Õsi magyar hitünkbõl is sokat megtartottak és keverték a kerszténységgel!
Ismerik a táltosok hagyományát, a garabonciás diákot.
Nyelvjárásuk eltér a többi vidék nyelvétõl: „a” hang helyett rövid „á”-t ejtenek, az „á” hang helyett pedig inkább mély „a”-t mondanak.
Nagyon gazdag náluk az élet jeles fordulópontjai megünneplésének hagyománya. A születést, a lakodalmat és a temetést nagy pompával ünneplik. A többi szokás is tovább maradt fönn náluk, mint sok más vidékünkön.
Épitkezés:
Lakóházaik ma is olyanok, mint régen, csak az anyaguk változott meg.
A legõsibb a tölgyfából ácsolt ház volt, késõbbiek a „vert falú” házak, amelyet sárból készítettek. Ma kõbõl és téglából építkeznek.
Hollókõ,gyönyörû palóc falu , ami õsi formájában maradt meg, nem múzeumként, hanem élõ faluként.
Ha Palócföldön jár, látogasson el Hollókõre, s ne feledkezzen el beszélgetni egy-egy öreg nénivel. Akkor majd megtapasztalja, mit jelent az, hogy a palóc igen jólelkû nép..
|