I. A Gondoskodó Magyarország eszmei, jogi és gazdasági alapelvei

A Gondoskodó Magyarországot működtető rendszer neve: Szent Korona Értékrend. Méltán nevezhetjük ezt új világfelfogásnak, mert az ember és a társadalom szerepét, a tudást – egyszóval mindent teljesen másként értelmez és súlypontoz, mint a világ befolyásos részét jelenleg működtető globalizmus. Mivel mindennek más az értelme, oka, célja, mint a globalista rendszerben, egy teljesen másként működő emberi közösséget és rendszert láthatunk megvalósulni.

A Szent Korona Értékrend a társadalom megszervezésének az a módja, amikor az állam a fennhatósága alatt álló területen a Teremtés kibontakozásával (vagy, ha úgy tetszik: az élet áramlásával) összhangban szervezi meg és támogatja az emberi közösség működését, úgy, hogy az minden létező legjavát szolgálja.

A Szent Korona Értékrend eszmei alapelve a legalább 6000 éves Első Sumír-Magyar Biblia, ennek is az ember feladatának a célját ismertető kijelentés: „A Teremtő az ember fejére helyezte a Szent Koronát, hogy azon keresztül a lélek fénye által uralja és formálja az anyagot”. A teljes tudás (vagyis a hit és a tudomány kettős egysége) teszi lehetővé, hogy az ember minden döntésével a harmónia kiteljesedését, vagy helyreállítását képes legyen biztosítani.

A jogi alapelve a Teremtő iránymutatása, az örökké élő Szabadság Alkotmány.

A GONDOSKODÓ MAGYARORSZÁG SZENT KORONA ÉRTÉKREND SZERINTI

SZABADSÁG ALKOTMÁNYA

1. § (1) Magyarország örökké szabad.

2. § (1) A kötelezettségek és jogok egységében a Szent Korona minden tagja egy és ugyanazon szabadságot élvez, amely nem szüntethető meg és nem korlátozható.

(2) A Szent Korona tagja:

a./ az államalapító magyar nemzet tagja, bárhol él a világon, valamint

b./ az államalkotó nemzetek tagjai, ha a Szent Korona Országának területén élnek.

3. § (1) Ami a Szent Korona Országa földjén, földje alatt és földje felett van, a Szent Korona örök és elidegeníthetetlen alkotórésze, amelyet csak a Szent Korona másik alkotóeleme, a Szent Korona tagjai birtokolhatnak.

(2) A birtokos jogai azonosak a tulajdonjoggal, kivéve:

a.) nem semmisítheti meg a birtokot,

b.) nem változtathatja meg a birtok rendeltetését,

c.) csak a Szent Korona tagjára ruházhatja át (örökítheti) a birtokjogot.

4. § (1) Minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja.

5. § (1) Mindazzal szemben, aki megsérti a Szent Korona értékrendjét, a Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni.

(2) A Szent Korona értékrendjének megsértését jelenti:

a./ az állam szabadságának,

b./ a Szent Korona tagjai egyéni vagy társadalmi csoportot érintő szabadságának,

c./ a birtoklás szabályának,

d./ a vendégjog szabályainak,

e./ a tevékenység végzésével kapcsolatos szabályok megsértése, veszélyeztetése és minden erre irányuló magatartás.

Ennek a világtörténeti korszakokra érvényes „aktualizálását” az Alaptörvény jelenti, amit csakis a napi politikától független Nemzetgyűlés módosíthat, ha a történelmi változások ezt igénylik. A közösségek életét pedig a Települési Törvények szabályozzák, amit maguk a közösségek hoznak meg.

A gazdasági alapelvei az önellátás, a szükségletek kielégítésére történő termelés, a belső termelés védelme védővámokkal. Fontos alapelv, hogy az évről évre növekvő szükségletek kielégítésének mértéke csakis az éves vagyonnövekedés nagysága lehet, ezt azt jelenti, hogy az ország nem élhet hitelből! Ez véd meg az eladósodástól, így ez a szabadságunk egyik gazdasági alapja.

II. A föderáció és konföderáció közti különbség

A föderáció és a konföderáció közötti különbség a leginkább abban érhető tetten, hogy hol születnek meg az ország életét befolyásoló döntések. A föderáció egy „szuperállam”, egy, a nemzetállamok feletti döntéshozó, valójában önálló életet élő hatalmi központ. Nem érdekli a tagországok érdeke, és igazából az emberek élete sem, csakis a hatalmának a megtartása. Emiatt pusztító erőt jelent minden tagállam számára.

A konföderáció ezzel ellentétben a tagállamok laza szövetsége. Elsősorban az köti össze őket, hogy ugyanazon értékrend szerint működnek, kölcsönösen tisztelik egymást. Mindnyájan megőrzik a teljes függetlenségüket, de ez nem zárja ki, hogy bizonyos témakörökben –a könnyebb együttműködés céljából- önként összehangolják a jogszabályaik egy részét. A közös célok érdekében két, vagy többoldalú együttműködési megállapodásokat kötnek konkrét feladatok közös elvégzésére.

III. A Lisszaboni Szerződésben foglalt négy liberális alapelv és a kizárólagos hatáskörbe utalt területek lényege.

A Lisszaboni Szerződésben foglalt négy alapelv (az áruk szabad áramlása, a tőke szabad áramlása, a szolgáltatások szabad áramlása, személyek szabad mozgása) lényege az, hogy megszüntessék a tagországok szabadságának az anyagi alapjait. Bár a hivatalosan közölt cél nem ez volt, de mégiscsak ez történt. A jelenlegi szabályozás szerint a multinacionális tőke oda rohan, ahol nagyobb profitot lát. Ebben a pusztító rohamban mellette van a másik „fegyvernem”, a multinacionális bankrendszer. Ketten együtt bárkivel elbánnak, mert az önrendelkezés és az önvédelem lehetősége jogszabályokkal már előre ki lett iktatva.

Az áruk és a szolgáltatások szabad mozgásának is ugyanez a kifosztás a célja, csak a multinacionális cégek számára még kényelmesebben: nem kell a tagországokban beruházniuk, nem kell a helyi hatóságokkal bajlódniuk, hanem elegendő (mintegy a polip csápjaiként) a terméküket odalökniük. A székhelyükön olcsóbban, és a saját országukban kényelmesebben termelhetnek, a célországba pedig eljuttatja, és ott elhelyezi az árut a piacon a harmadik fegyvernem, a multinacionális kereskedő cég. Így a helyi árutermelés rendkívüli hátrányba kerül, és javarészt megszűnik (megtörtént a nemzeti piacok megszerzése és megszállása), az egyre csökkenő vásárlóerő pedig ezekhez a piócaként viselkedő multinacionális kereskedő-hálózatokhoz kerül, akik kiszippantyúzzák azt az országból.

A személyek szabad áramlása pedig azt eredményezi, hogy a másik országba telepedő emberek elvesztik a gyökereiket, az önazonosságukat. Idegen környezetben senkinek érzik magukat, a különböző nemzetek összekeveredett fiai-lányai pedig sohasem fognak teremtő közösséggé alakulni. A gazdaság után az ember sem jelent már akadályt a tőke érdekei számára. A négy alapelv valójában a tagországok gazdasági önvédelmét teszi lehetetlenné.

A kizárólagos hatáskörbe utalt területek lényege az, hogy ezek a területek központilag legyenek szabályozva az Unió közös céljai könnyebb elérése érdekében. Valójában ez sem így működik. Nem az Unió közös céljai, hanem a Birodalmi Központ érdekeinek a védelme volt a valós szándék: ezek a területek a tagországok jogrendjeinek az önvédelmét teszik lehetetlenné. A kizárólagos hatáskörök a következők: a vámunió, a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása, a monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró, a tengeri biológiai erőforrások megőrzése a közös halászati politika keretében és a közös kereskedelempolitika. Az Unió szintén közös hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, ha azt uniós jogszabály írja elő, vagy olyat érint, vagy megváltoztatja a közösségi előírásokat. A fentieket a Lisszaboni Szerződés határozza meg, de 2011-ben ez bővült a mezőgazdaság teljes körű integrációjával, 2012-től pedig a teljes gazdasági integrációval. Ez utóbbit a magyar elnökség készítette elő. Mint látjuk, a nemzet önrendelkezése tovább csökkent, és már szinte csak nyomokban létezik, és az is lényegtelen dolgokban nyilvánulhat meg. Ki az, aki ezek ismeretében azt meri állítani, hogy Magyarország független állam?

IV. Az EU-tagság miatti elvonás (sarc) legfőbb tételei és ezek hatása a költségvetésre

.A legfontosabb tételek között meg kell említeni, hogy az EU-csatalakozás előkészítése is már 8866 milliárd forint veszteséget hozott 1991 és 2003. között. A csatlakozás után a legnagyobb veszteség a vámbevételek kiesése. A közösségi vámtételek átlaga alacsonyabb, mint a nemzeti vámtételeink voltak, és a vámbevételeknek csak 25%-a marad itt nemzeti bevételként, a 75%-ot az uniós kasszába kell utalnunk. De ez a kevés kis vám is csak az Unión kívülről érkező áruk után folyik be, hiszen a csatlakozás előtti legjelentősebb külkereskedelmi partnereink szintén EU-tagok, emiatt nem jelentkezik vámfizetési kötelezettség a velük való kereskedelem során. Nagyon lényeges bevételkiesés az útdíjak elmaradása., és az tagdíj, ami a GDP 1,12%-a. Többletköltséget jelent az is, hogy az uniós jogszabályok betartását nemzeti hatóságoknak, nemzeti forrásból kell finanszírozni. Ez felháborító is, hiszen a saját függetlenségünket elvonó jogszabályok betartását nekünk kell ellenőrizni a saját költségünkön! (A kisebb tételeket itt most nem ismertetem.)

A költségvetésre ezek a kieső bevételek drámai hatással vannak. Az egyre öregedő lakosság számára egyre több nyugdíjat kell fizetni. Részben a gazdasági problémák miatti lelki okok tömegesen betegítik meg az embereket, de az országot elárasztó, számunkra ellenőrizhetetlen olcsó, silány minőségű élelmiszerek is sok betegség okozói. Az egészségügy ezek miatt még nagyobb kiadásokat igényel. Az állam csak úgy tudja ellátni a legalapvetőbb feladatait, hogy drasztikusan eladósodott (ennek persze egyéb, itt nem részletezendő okai is vannak). A megnövekedett adósságszolgálat és kamatterhek végképp padlóra küldték hazánkat, de szinte minden céget és családot is, mert a törlesztést csak példátlanul magas adóterhek mellett tudja fizetni az ország, de talán már így sem… KO-ból kell felállnunk.

5. A 2012-től érvényes Alaptörvény „Alapvetés” fejezetének E) cikk (2) bekezdésében meghatározott „átadott hatáskörök” szerepe Magyarország függetlenségére.

6. Az Uniónak átadott hatáskörök miatt Magyarország NEM független állam! Amiatt, hogy a nemzetünk életét, vagy bizonyos helyzetekben a reagálásunkat, viselkedésünket szabályozó előírásokat idegen hatalmi központ hozza meg, jelenleg csak a Birodalom egy gyarmata vagyunk, de érzésem szerint még annál is kevesebbek, csak egy közigazgatási egység a sok közül. Az Alaptörvényünknek ez a pontja is azt igazolja, hogy kiindulási pontként, vagyis Alkotmányként a Lisszaboni Szerződést tekinti! Aki ezt a pontot megszavazta, az hazaáruló. (Vajon véletlenül, tudatlanságból, vagy szándékosan tette?) Az Alaptörvénynek ez a pontja még a Nemzeti Hitvallással sincs harmóniában.

VI. Mi a különbség a samuelseni és a Szent Korona Értékrend szerinti mátrix-elmélet között?

Dolgozatom írása során felismertem, hogy a két mátrixnak nem csak gazdasági és politikai aspektusa van, hanem van egy speciális is a döntéshozatal helyére és módjára! Ugyanis a döntéshozatalra is „igény” van az élet áramlása során, és ezt az igényt is ki kell elégíteni. Mivel azonban a valódi hatalom lényege az, hogy ki dönthet, e két mátrixnak ez az aspektusa határozza meg a gazdasági és a politikai mátrixot is. Emiatt a két mátrixot a döntéshozatal szempontjából hasonlítom most össze. Megjegyzem, hogy mindkét mátrix mindhárom aspektusa egylényegű, tehát a samuelseni mátrix mindhárom aspektusa a diktatúra fennmaradását, míg a Szent Korona Értékrend mátrixának mindhárom aspektusa a szabadságot és a harmónia fenntartásának a lehetőségét szolgálja.

A samuelseni és a Szent Korona Értékrend szerinti mátrix-elmélet közötti legnagyobb különbség az, hogy a döntések teljesen más szinten születnek. A háttérhatalom érdekeit kiszolgáló rendszerek (mindenféle királyság, a többség uralmát lehetővé tévő szocialista és kapitalista diktatúrák, amiknek a lánykori neve „demokrácia” volt) felül, a hatalmi központban hoznak törvényeket, mert az a céljuk, hogy a saját hatalmuk biztosítása érdekében uralják az őket kiszolgáló társadalmat, és ezt a célt kiszolgáló magatartást és döntést követeljen meg mindenkitől. Ezért a társadalom minden tagjának arra kell ügyelnie, hogy úgy végezze a dolgát, hogy az nehogy ütközzön a hatalom érdekeivel. A döntési pontokban mindenkinek arra kell figyelnie, hogy ne sérüljenek a hatalom érdekei, vagyis be kell tartania a hatalom által hozott öncélú törvényeket, ezért mindenki feladja az egyéni érdekeit a minél könnyebb túlélés reményében. Ez a rendszer az emberek jelentéktelenségben és félelemben való létezését akarja elérni, ami sikeres is. Ebben a rendszerben, ha egy döntési pontban „rendellenesség” lép fel, ott, a helyszínen nem lehet változtatni a szabályokon, vagy a törvényen, emiatt a problémán való sikeres túllépés érdekében a „rendellenesség”-gel szembesülő emberek hazudni kénytelenek, vagy egyszerűen nem végzik el az adott feladatot. Mindkét megoldás erkölcsileg romboló. Ezért is jutottunk ide, ahol vagyunk.

A Szent Korona Értékrend mátrixa ezzel szemben alulról építkező. Minden döntési helyzetben azt a megoldást kell választani, „ami minden létező legjavát szolgálja”, ez pedig csakis úgy lehetséges, ha a teljes döntési jogkör ott van, ahol a döntési helyzet felmerül. Az egész rendszer az ember teljes szabadságának a biztosítására és a harmónia megőrzésére jött létre, emiatt teljességgel elképzelhetetlen, hogy egy hatalmi központ előírásait kelljen figyelembe venni egy helyi döntési helyzetben!

A Szent Korona Értékrend jogrendszere teljesen egyedülálló, és így a döntéshozatal mátrixa is. Megtalálható benne a szellemi útmutatás és a gyakorlati kivitelezés kettős egysége, emiatt lehet tökéletes. Az egész jogrend az isteni iránymutatásból, az Alkotmányból ered, majd azt az Alaptörvény bontja ki, és ezt a Települési Törvények terítik szét a településekre. Ez szellemi eredetű „váz” és ennek a tetején az Alkotmány van, mégis, a megvalósítás során a Települési Törvények a legfontosabbak! Azért van ez így, mert az ember teremtő és közösségépítő munkája során mégiscsak az a legfontosabb, amit tesz, és nem az elméletek. A településeken, a közösségekben dől el minden, a magasabb szinteknek az a feladata, hogy összehangolják az alacsonyabb szinteken a teljesen szabad emberek által meghozott döntések megvalósítását. Nem dönthető el, hogy az Alkotmány, vagy az emberek döntései a fontosabbak, és az sem, hogy melyik a magasabb szintű! A szellemi iránymutatás és az emberek gyakorlati cselekedetének kettős egységéből születik meg minden döntési pontban és minden esetben a Gondoskodó Magyarország harmonikus fejlődése. A helyi döntési elvek a Települési Törvényekben jelennek meg, amiket szükség esetén az ezt meghozó közösség módosíthat, ha a meghozatal óta eltelt idő változtatásokat tesz szükségessé. Csakis így és csakis itt, ezen a szinten választható ki az a megoldás, ami „minden létező legjavát szolgálja”.


A második rész elérhető itt>>>