Milyen is valójában az Európai Unió ? (bővített változat)

Az EU ma már lényegesen különbözik attól, mint ahogy az alapító atyák 1957-ben megalkották az európai integrációt a római szerződéssel. Ebben önrendelkezésüket megtartó, szociális piacgazdasággal rendelkező, jóléti, független államok önkéntesen társultak az egyenjogúság alapján, bizonyos közös feladatok hatékonyabb ellátására. Az EU legfőbb célja az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad áramlásának biztosítása. Ez a szélsőségesen liberális szabadság meghatározás túlnyomórészt az erősek szabadságát biztosítja – a döntő többség rovására. Nem tűnt fel a nagyközönségnek, mivel rejtve volt, hogy csendben 180 fokos fordulat ment végbe az európai integrációban. A nemzetközi pénzoligarchia elfoglalta Brüsszelt és saját érdekei szerint használja. Ennek mérföldköve a maastrichti egyezmény. Ekkor vették fel az Európai Unió nevet és tértek rá arra az útra, amely nem a nemzetek Európáját, hanem a nemzetállamok megszűnésének Európáját és egy totalitárius önkényuralmi rendőrállam létrehozását fogja kialakítani.

A föderalista európai szuperállam létrehozásán fáradozik több, mint negyven éve a Bilderberg-csoport, amely filozófiájának alapeleme, hogy a nagyvállalatok (multik) érdeke fontosabb, mint az egyéneké, a családoké és a nemzeteké. A csoport egyik kulcsembere David Rockefeller a következőképpen magyarázta titkolózásukat: “nem lett volna lehetséges, hogy világprogramunkon zavartalanul dolgozzunk az elmúlt években, ha az amivel foglalkoztunk, publicitást kapott volna. Most már azonban a világ felkészült arra, hogy megtegye a nagy lépést a világkormány létrehozása felé, ami meghozza majd a békét és gazdagságot valamennyi embernek.” A zárt ajtók mögött tárgyaló csoport tagjaira az is jellemező, hogy önmagukat mindenki más fölé helyezik. Ezt Rockefeller a következőképpen fejezte ki: “Az intellektuális elit és a világbankárok nemzetek felettisége fontosabb, mint a népek önrendelkezése.”

A hatalom és a média által elhallgatott – elsikkasztott, örök igazságokat – értékeket tartalmazó történelmi alkotmányunk egyik alaptétele kimondja, a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek és közösségek örök szabadságát. (Hungaria semper libera.) Sem a kormány, sem az Országgyűlés, sem bármilyen népszavazás nem jogosult feladni, sem csorbítani a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek, közösségek – a mai és a jövendő nemzedékek önrendelkezési jogát. Ezért is alkotmányellenes és így érvénytelen a kormány által aláírt EU-csatlakozási szerződés, amely megszünteti a magyar állampolgárok önrendelkezését, alárendelve a magyar állampolgárokat az EU jogrendjének, és ezzel lényegében a nemzetközi pénzhatalom európai ügynöksége szerepét betöltő brüsszeli bürokraták diktatúrájának.

Az EU mára olyan bürokratikus államok feletti rendszerré, oligarchikus klikkuralommá alakult át, amelynek alulról jövő ellenőrzése nem lehetséges. Az emberek pedig csak azt érzékelik, hogy a dolgaikról valahol messze, számukra ismeretlen emberek döntenek. A döntések viszont egyre kiterjedtebben hálózzák be mindennapjaikat. A demokrácia és a népek önrendelkezése ma már üres szavakká, komédiává süllyed. A diktatúra kiterjesztésére használják fel a “terrorizmus elleni küzdelmet” is. Tavaly ősszel egy brit szaklap nyíltan megírta, hogy az EU keleti bővítése valójában az újgyarmatosítás olcsó és korszerű formája, mert hadsereg és háború helyett, Európa korábbi gyarmattartó hatalmai most agymosással is elérhetik céljaikat. 2003. 03. 20.-án az EU tagállamai brüsszeli csúcstalálkozóján valamennyi megszólaló hangsúlyozta: az unió fennállása óta a legválságosabb időszakát éli.

Az egyezmények bonyolultsága A maastrichti egyezmény nagyon szövevényes. Ahhoz, hogy megértsük, ismernünk kell a római egyezményt és az európai alapszerződést is. Az amszterdami egyezmény pedig csak a maastrichti szerződés ismeretében válik érthetővé. Szinte elképzelhetetlen, hogy a “nemzeti” országgyűlési képviselők, illetve a kormánytagok ismerjék e szerződések teljes tartalmát. Vajon hányan tudják közülük, hogy mivel is járnak ezek az egyezmények?? A mai EU olyan 180.000 oldalnyi jogszabály anyagot kényszerítene Magyarországra, amely felszámolná az önálló magyar jogalkotást. Ebbe a nem demokratikus nemzetek feletti rendszerbe csak belépni lehet, kilépni nem. De még kizárni sem lehet egyetlen, már korábban belépett tagot sem. Ha a brüsszeli bürokráciának nem tetszik amit az adott tagállam tesz, akkor önhatalmúlag felfüggeszti jogai gyakorlását. Amíg egy tagállam jogai fel vannak függesztve, addig nem vehet részt semmilyen döntéshozó testület munkájában és panasszal sem fordulhat az EU bíróságához. Ugyanakkor valamennyi fizetési kötelezettségét teljesíteni köteles.

Európai Bizottság -az EU kormánya, jelenleg 20 (országonként 1-2) tagból áll. Az egyes országok kormánya jelölik ki őket, tehát nem a parlamentek vagy a népek választják meg a bizottság tagjait (komisszárjait), amint annak egy demokráciában lennie kellene. A hatalmi piramis csúcsán ülő bizottsági tagokat alkalmatlanságuk vagy méltatlan tetteik elkövetése esetén sem távolíthatóak el, nem hívhatóak vissza, tehát a demokrácia szabályai szerint nem ellenőrizhetőek… Sőt, a “demokratikusan” kormányzott országoktól kimondottan függetleneknek kell lenniük; nem kell, nem szabad azok utasításai szerint eljárniuk.

A római egyezmény szerint a küldöttek nem érvényesíthetik itt saját nemzeti érdekeiket, az EU érdekeit kell előtérbe helyezniük… Mindenkinek világosan látni kell, hogy egy EU-tagország automatikusan elveszíti szabadságát, önrendelkezési lehetőségeit, és nem csak az egyes emberek, de az ország parlamentje és kormánya is. A törvények kb. 80%-át Brüsszelben hozzák, a nép, annak parlamentje és kormányai, végső soron államának feje felett. Csupán a bizottság rendelkezik törvényhozói hatalommal. Döntései “közös törvénnyé” válva kötelező érvényűek minden tagállam számára. Az EU első elnökének Walter Hallsteinnek közvetlen munkatársa Dessloch (ügyvéd) a következőket mondta (a svájci Zeitfragen című lap angol nyelvű változatában, a Current Concerns-ben, a 2003 februári számban ) az EU bizottságról: “A döntéseket tulajdonképpen nem az Európai bizottság, hanem egy informális csoportja, az ún. Jakobita klub tagjai hozzák.. Ez a klub pedig átláthatatlanul, háttérben és titokban működik. Ennek tagjai készítik elő döntésre a különböző anyagokat, amelyeket a bizottság tagjai vagy a kormányfők gyakran a vita és a döntés előtt rövid idővel kapnak meg, és amely anyagokról 3-5 percben mondhatnak véleményt.” Dessloch szerint az EU mára gyökeréig diktatórikussá vált. Torbjörn Larsson svéd politológus 2003 áprilisában megjelent tanulmánya már felhívta rá a figyelmet, hogy az EU-ban a döntéseket nem racionális és gazdaságossági, hanem politikai alapokon hozzák. Több mint érdekes, hogy mindez nem érdekli a médiát. 1999 tavaszán kiderült, hogy az Európai Bizottság kezei között következmények nélkül eltűnt 1110 milliárd forintnak megfelelő pénzösszeg. Az óriási korrupció miatt a teljes bizottság visszalépni kényszerült ugyan, de mivel lényegében nem változtattak magán a rendszeren, abban továbbra is benne van az ilyen nagyságú összegek elsikkasztásának lehetősége… Az EU Bizottság és a nagyipar alávaló összefonódásának példája: Peter Sutherland a bizottság elnöke, R. Prodi közvetlen bizalmasa a WTO (World Trade Organization – Világkereskedelmi Szervezet) igazgatója volt. A WTO világszerte az összes társadalmi szektor liberalizálásáért és privatizálásáért harcol – a nagy konszernek hasznára, a szegény- és a kozéposztály kárára. Sutherland más gazdasági csoportokban is ügyködik, egyidejűleg a BP (British Petroleum) és Goldman Sachs elnöke is. Sutherland javasolta Pascal Lamy-t az EU kereskedelmi komisszári helyére, amit Lamy most is betölt. Lamy, már 1999 márciusában korrupciós ügyek miatt visszalépni kényszerült -- a Jacques Santer vezette EU Bizottságnak is tagja volt és tíz éven keresztül a korábbi bizottsági elnök, Jacques Delors jobbkeze…

Az Európai Parlament -- Ez az EU egyetlen választott testülete. A valóságban azonban csak tárgyalási jogköre van, nem hozhat törvényeket, csupán “felkérheti” az Európai Bizottságot erre. Nem felügyeli az adó- és pénzügyeket. A parlament a gyakorlatban egyszerű komédia… Mivel a szervezet Strasbourgban székel, reménytelenül eltávolodott választóitól. (Ezt bizonyítják a 30-40% körüli részvétellel lebonyolított választások. Id.: Medgyessy P. MTV 2003. 04. 14. A legutóbbi angol EU – Parlamenti választáson 24% volt a részvétel.) Ez az EU-„demokrácia” csődjét jelképezi.

A Miniszterek tanácsa zárt ajtók mögött ülésezik, és legtöbbször a szervezet legerősebb tagjainak véleményét támogatja. Eddig a Miniszter tanácsban egy nagy ország miniszterének szavazata az ötszörösét érte egy kis országéhoz képest; jövőben ez az arány a tízszeresére nő… A szervezet nem tartozik felelősséggel semmilyen demokratikusan választott intézménynek…

Európai Központi Bank, Euró A bankot kinevezett személyek irányítják, akik teljesen “függetlenek”. Nem felügyeli őket semmilyen választott szerv, ellenőrizhetetlen működése. Magánbanki csoportok, emberek tartják fenn, (csakúgy, mint USA-ban a dollárt kibocsájtó központi bankot) zárt ajtók mögött ülésező elnöksége teljesen kezében tartja az EU gazdasági és pénzügyi politikáját, valamint a kamatok szabályozását. Ugyanolyan érvényű rendeleteket hozhat, mint az EU törvényhozó szerve. Az országok gazdaságát, vagyis a népek mindennapi életét egy nemzetközi, magánkézben lévő pénzhatalom irányítja, nem pedig a társadalmak által választott kormányok. Itt összpontosul a valódi hatalom !! Az euró bevezetése az eddigiek során minden országban jelentős drágulási hullámmal járt. De sokkal nagyobb probléma, hogy a nemzeti fizetőeszközök kiiktatásával az egyes államok elveszítették a nemzetgazdaságuk folyamataiba a saját állampolgáraik védelme érdekében való beavatkozás lehetőségét. Egy állam gazdasági önállóságának alapfeltétele a saját fizetőeszköz feletti rendelkezés, annak híján az ország külső függésbe, kiszolgáltatottságba kerül, nem marad cselekvési tere. Ez katasztrofális következményekkel jár az euróövezethez csatlakozott valamennyi országra nézve.

A felelősségteljes pénzügypolitikával bíró angolok, dánok és svédek nem adták fel saját pénzüket. A közvélemény-kutatások szerint Németországban 70% feletti, Franciaoszágban kb. 60% körüli az euró elutasítottsága. Németországban értelmiségiek jelentős csoportja szerette volna népszavazásra bocsátani az euró bevezetését, de az úgymond “demokratikus” hatalom nem merte fölvállalni a biztos kudarcot. A főhatalmat gyakorló nemzetközi pénz- és háttérhatalomnak arra van szüksége, hogy Magyarország állandó adósa és kamatfizetője maradjon. Fontos számára még a magyar termőföld (ősi igazság: akié a föld, azé az ország), az olcsó munkaerő, a neki kiszolgáltatott piac, és a média által lelkileg, erkölcsileg, szellemileg, politikailag leépített, elbutított, önző, nemzetietlen fogyasztói társadalom kialakítása. Gazdasági téren a multinacionális cégeké a főszerep. Már most sok új szabályozás afelé hat, hogy a kiskereskedőket, kisvállalkozókat kiszorítsák a gazdasági életben elfoglalt helyükről. Hallhattuk Medgyessy Pétertől, hogy a csatlakozás nyertesei azok lesznek, akik a megfelelő tudás birtokában vannak. Ebben a mondatban különösen fontos a „megfelelő” szó. Ez ugyanis nem a gazdálkodással, a beteggyógyítással, az oktatással, vagy mondjuk a bútorgyártással kapcsolatos tudásra utal. Ehelyett arról a tudásról van szó, hogy ki fogja leghamarabb megismerni a Koppenhágában aláírt feltételeket, a csatlakozási szerződés részleteit, a több tízezer oldalt kitevő EU-s jogi szabályozó anyagot, a kvótákat és azok megszerzésének feltételeit, a kiírt pályázatok feltételeit és azokat, akik a különböző pénzek megszerezhetőségéről döntenek. Nem véletlen tehát, hogy mindezeket az ismereteket elzárják az emberek elől, mint ahogy az sem véletlen, hogy a hatalom saját embereit már most elhelyezi a különböző EU-s szervezetekben és azok hálózatában, hogy a megnyíló pénzforrásokat ismét ugyanazok szerezhessék meg, akik a „rendszerváltáskor” szocialista bábból újkapitalista lepkévé változva a privatizációból is a legtöbb hasznot húzták. Ne feledjük, mindenért pályázni kell: a közvetlen agrártámogatásért és a vidékfejlesztési pénzekért éppen úgy, mint a strukturális és a kohéziós alap összegeiből való támogatásokért. Az egész rendszer a korrupció melegágya lesz. De ami a legveszélyesebb, hogy ez a rendszer, amely nem csak korrupt, de teljesen átláthatatlan és mértéktelenül bürokratikus is lesz, nem érdemi munkára, hanem lobbizásra, papírmunkára, kapcsolatépítésre ösztönöz. Így az ország lakosságának lehetőségeit, életfeltételeit nem kétkezi és szellemi munkája színvonala, értéke, szakmai és egyéni képességei, hanem a pályázati pénzekhez való hozzáférési lehetőségei határozza majd meg. Ez rossz, ember és piacidegen rendszer. Nem véletlen, hogy a jelenlegi EU-s tagországokban is egyre nagyobb ellenállást vált ki. Miközben a megtévesztő propaganda azt sulykolja az emberekbe, hogy sok pénz várható az EU-tól, addig a tényszerű számítások szerint bizonyos, hogy Magyarország többet fog befizetni az EU-nak, mint amennyit majd kap az EU-tól. A csatlakozás után vámbevételeink nagy része az EU kasszájába megy, ami évente kb. 500 millió euró veszteséget jelent a magyar államnak ! ( lásd EU-Tanázia Hungarica c. könyv 23. oldal )

Europol Ezen a néven jött létre a közös európai rendőri szervezet. Széles hatásköre van, azonban nem tartozik elszámolással semmilyen választott testületnek sem. Nem csak bűnügyekről, hanem bárki politikai, vallási meggyőződéséről, tevékenységéről is gyűjt és tárol információkat, valamint szabadon, bírói határozat nélkül lehallgathatja a magántelefonokat és az Internetet…

Európai Haderő Nizzában zárt ajtók mögött határozták el a kormányfők, hogy a lehető leggyorsabban csapatokat kell felállítani, amelyek bevethetők “válságmegoldás” és “béketeremtő eljárások” keretében. A Nizzában jóváhagyott EU dokumentumok szerint az úgynevezett válságkezelés azt jelenti, hogy az EU bárhol a világon vagy az EU-n belül katonailag és más eszközökkel is beavatkozhat, ha saját érdekei, nyersanyagai, a világgazdaság veszélyeztetve lennének. ( Lásd az amerikai angol jogtalan, szégyenletes agressziót Irak és az emberiség ellen.) Az európai haderő felállítása rossz út. A jó az lenne, amit David C. Korten javasolt: „A nemzetközi fegyverkereskedelem betiltása, a világ nagy hadseregeinek leszerelése, és egy kis létszámú ENSZ békefenntartó haderő létrehozása.” Annak esetleges bevetésére egy olyan ENSZ testület adhatna felhatalmazást, amelyben a világ minden országának szavazati joga lenne. A fegyverkezésen és a katonai kiadásokon megtakarított óriási mértékű emberi és anyagi forrásokat fordíthatnánk környezetvédelemre, az éhezés felszámolására, kutatás-fejlesztésre és egészségügyre. A parlamenti választásoknál vegyük figyelembe, ha egy politikai erő ilyen értékeket is vállal programjában !!

Fontos még az is, hogy ne vásároljuk – bojkottáljuk mindazon országok termékeit, akik erőszakot alkalmaznak más országokkal és népekkel szemben !!

Corpus Juris Az Európai Bizottság folyamatosan nyomást gyakorol az irányban, hogy a nemzeti jogrendszereket Corpus Juris néven egységes rendszerré uniformizálja. A Corpus Juris azt a kontinentális gyakorlatot is bevezetné, hogy akit valamilyen bűncselekménnyel vádolnak, tárgyalás nélkül le lehetne tartoztatni és ítélet nélkül hat vagy még több hónapig fogva tartani -- az ügyészség megítélésétől függően. Az európai ügyészség már létrejött, és jogköre kiterjed az egész unióra. Az Európai Bíróság bíráit a kormányok delegálják, őket sem a nép választja, viszont függetlenül kellene ítélkezniük. Montesquieu (1689-1755, a modern demokráciaelmélet atyja), már 250 évvel ezelőtt azt mondta, hogy a demokráciát az önkényuralomtól a hatalmi ágak szétválasztása különbözteti meg. A törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás szétválasztása az EU-ban nincs meg, tehát önkényuralomról kell beszélnünk.

A politikai pártok betiltása ? 2000. áprilisában az Európai Parlament elfogadta a Dimitrakopaulos-Leinen jelentést. E jelentés hatodik pontjában ezt olvashatjuk: “az emberi jogokat és római egyezményben lefektetett demokratikus alapelveket nem tisztelő pártok az Európai Igazságügyi Bíróság elé legyenek idézhetők.” Ezen indoklás ellenére a római egyezmény nem a demokratikus alapelvekről, hanem az európai integrációról szól. Ezek szerint minden olyan pártnak, mely az EU-val szemben áll, alá kell vetnie magát ezen bírósági eljárásnak? ( A Szovjetunióban a bolsevikok nem törölték el választás rendszerét. A kormányzó kommunista párt ugyanis egyszerűen “fasisztának” vagy “reakciósnak” nyilvánította és törvényen kívülre helyezte a többi pártot, így biztosítva magának a hatalmat !! ) Egyre inkább úgy tűnik, hogy igaza van Alekszandr Szolzsenyicinnek, aki 1991-ben a következőket írta: ( lásd Leleplező könyvújság 2000/3 száma, 75 oldal –www.fennmaradas.uw.hu ) „A hatalom – szent szolgálat, nem lehet a pártvetélkedések tárgya. Következmény: az állami vezetés összes szintjén legalulról a legfelsőig tilos pártcsoportok létrehozása. A „párt” szó azt jelenti: rész. Ha pártokra oszlunk, azt jelenti: részekre oszlunk. Ha a párt a nép része, vajon kivel áll szemben?” Szolzsenyicin előre megjósolta; a jelenlegi Nyugat tekintetében azt, hogy az új nyugati jog a kommunista totalitarizmushoz hasonlóan (csak éppen hatékonyabb, mert kevésbé durva módon) lerombolja a gondolkodás, szólás és írás szabadságának alapvető európai hagyományait. Az ókorban már Titus Livius megírta: “A pártok közötti harc sokkal nagyobb bajt hozott és hoz is a nép számára, mint a háború, az éhínség, dögvész, vagy bármely más istencsapás…”

EU Alkotmány Az EU nem rendelkezik a legalapvetőbb erkölcsi követelményeket, értékeket, érdekeket és szükségleteket rögzítő államok feletti alkotmánnyal.Az uniós integráció az eredeti alapítók kinyilvánított szándéka szerint is ( Conrad Adenauer, Schuman, de Gasperri ) csak akkor lehet európai és alkotmányos, ha alapelvének teszi a hatalom, erkölcs és igazság egymás mellé rendelését, a klasszikus hatalmi ágak megosztását, az alkotmányos elvek és a megfelelő egyezmények fogalmának elvi szétválasztását, az európai alkotmányosság népenként különböző hagyományainak elismerését. A készülő EU alkotmánnyal kapcsolatos alapvető aggály, hogy az alkotmányozó Konvent munkája a közvélemény kizárásával történt, szavatolva, hogy az EU a jövőben is felülről lefelé építkező szervezet legyen. Keserű tény, de eddig minden ilyen elven épülő birodalom rövid időn belül megbukott..! Az alkotmánytervezet végeredményben az eddigi szerződések legrosszabb, leginkább egyoldalú előírásait és diktátumait ötvözi, valamint további jogosítványokat ad a nagy brüsszeli vízfejnek (25 ezer bürokrata és 736 EU parlamenti képviselő) a nemzetállamok kárára. Lényegében nem változtat az EU eddig is fennálló diktatórikus mechanizmusaiban, cinikus döntéshozatali rendszerében. Jelenlegi formájában az alkotmány-tervezet egyértelműen a nagy államok érdekeit képviseli. Az új alkotmányt, (amely nagyon komoly vitákat és feszültségeket okoz a tagállamok között,) a 2004-es kormányközi találkozón akarják bemutatni… A legutóbbi Nizzában tartott kormányközi találkozó lefektette a látszólag az alapvető jogok oklevelének tűnő tervezetnek az alapjait. Mindegyik emberi alapjog jól hangzik, azonban az 51. cikkely alapján bármelyik felfüggeszthető, ha “az EU érdeke” úgy kívánja. Köztudott, hogy az EU nem csatlakozott a már régóta meglévő Emberi Jogok Európai Chartájához. Így az EU-n kívüli országok emberi jogainak védelme lényegesen magasabb szintű a Római Egyezmény értelmében. Az Alapjogok Chartája mellett a miniszterek elfogadták a Szociális Chartát is. Ebben kinyilatkoztatják, hogy az EU közös értékei a szociális összetartás, a kirekesztés és a diszkrimináció elutasítása, valamint a férfiak és nők egyenlősége. Hiányoznak a szabadság, a jogállamiság, a demokrácia, az emberi jogokra, szolidaritás kötelezettségre stb. való hivatkozások.

Ezek képezik minden demokratikus alkotmány alapjait…

( Magyarország alkotmányos rendje az 1944. március 19-i német megszállással megszakadt. Ez az állapot a szovjet megszállással folytatódott. A szovjet csapatok 1991. évi kivonulása után lehetőség nyílt az alkotmányosság helyreállítására, ezt azonban a hatalmát megőrző, továbbra is önző és idegen érdekeket szolgáló politikai elit mindez ideig nem teljesítette. Eljött az ideje, hogy a nép, a társadalom iránt felelősséget érző nemzeti értelmiség kezdeményezésére és segítségével teljesítse ezt a történelmi feladatot !! Magyarországon a jelenleg is hatályos, az országgyűlés által többször is módosított „ideiglenes Alkotmány” -- 1949. évi XX. trv. „Sztálini Alkotmány” van érvényben, amely azonban állam és jogfelfogásunktól idegen, történelmi hagyományainkkal ellentétes. Ez az Alkotmány egyébként törvénytelen, mivel nem a Szent Korona eszme alapelveire épül és nem volt róla népszavazás -- csak azoknak az akaratát fejezi ki, akik államunkat megszerezték. A történelmi alkotmány ezzel szemben az állam felett állt és ma is áll, mivel egyik alaptétele kimondja:

“A történelmi alkotmány nem szüntethető meg, nem függeszthető fel.” A magyarságnak és a vele együtt élni kívánó népeknek, közösségeknek joga és kötelessége élni az ellentmondás és ellenállás jogával, ha megsérül a Szent Korona eszme, az alkotmányosság. (Jus resistendi et contradicendi.)” Elérkezett az ideje annak, hogy éljünk e jogunkkal, és eleget tegyünk e kötelességünknek !! A történelmi Alkotmány nem az állam akaratát képviseli, hanem az állam számára ír elő kötelező szabályokat. A jelenlegi Alkotmány szerint a legfőbb törvényhozó szerv az Országgyűlés, amit semmi nem korlátoz, hisz a normakontrollt az Alkotmánybíróság és a Köztársasági Elnök gyakorolja, csakhogy mindegyik függőségi viszonyban van az országgyűléssel, hiszen az választja meg őket… Ezzel szemben a történelmi Alkotmány nem ad korlátlan hatalmat a pártalapon szerveződött országgyűlésnek (alsóház), mivel alkotmányos jogfejlődésünk során – a XIX. század elején – kialakult az osztott hatáskörű kétkamarás parlament. A kormány és az alsóház döntéseinek mindenkor meg kellett felelni a Szent Korona-tanban foglalt alkotmányos alapelveknek, amit a felsőház ( melyet társadalmi, szakmai szervezetek, egyházak, tudományos és más közéleti tekintélyek alkottak ) felülbírált, vagy elfogadott, vagy visszaküldött átdolgozásra. )

A hatályos alapszerződés megkerülhetetlen alapelvként rögzíti, hogy az EU-nak a közös agrárpolitikai célok elérésére “ki kell zárnia a közösségben a termelők vagy a fogyasztok között minden megkülönböztetést”. Koppenhágában a “keményen tárgyaló” Medgyessy rezsimnek, a magyar gazdák számára 25%-os támogatást sikerült elérni, míg az uniós gazdák 100%-ot kapnak. Ez földindulást -- növekvő munkanélküliséget fog elindítani a magyar mezőgazdaságban... A “beprogramozott eredmény” pedig a föld külföldiek általi felvásárlása lesz. Azt, hogy a helyzet drámai, jól érzékelteti Jens-Peter Bondének az Európai Parlament tagjának legutóbbi nyilatkozata. A következőket mondta: “…a népszavazások előtt azt javaslom a csatlakozó országok politikusainak, hogy az igazat, és csakis a színtiszta igazságot mondják az embereknek, ha nem akarnak hiteltelenné és közutálat tárgyává válni a csatlakozás után, amikor a valóság kendőzetlenül felszínre fog kerülni.”(Politikusaink és az őket kiszolgáló médiakomisszárok nem fogadták meg a tanácsot.) Az EU a mezőgazdasági termékek termelésére kvótákat állít (kényszerít ránk), amelyeket a magyar termelők nem léphetnek túl, még akkor sem, ha a világ más tájain, az EU-n kívül, piacokat találnának termékeik számára... Az elmúlt év december 12-13-án Koppenhágában, a lakosság előtt a mai napig homályban tartott feltételekkel állapodtak meg a csatlakozó országok vezetői Brüsszellel a csatlakozásról.

A mai napig nem tájékoztatták a lakosságot, azokról a lényeges dolgokról, melyekben a háta mögött politikusai megegyeztek. A koppenhágai megállapodást a The Economist c. liberális szellemű lap így jellemezte: Koppenhágában szégyenletes, alattvalókra jellemző feltételeket kényszerítettek a csatlakozó országokra. A várható problémák sokaságára következtetni lehet abból a koppenhágai nyilatkozatból, amely a hivatalos csúcs előtt két nappal civil kezdeményezésre született. Ennek lényege a következő: „Emberek és nemzetek Európáját akarjuk. A jelenlegi EU a gazdasági és politikai elitek ügye. A jövő Európájának rugalmas együttműködés, a demokráciák és a sokszínűség Európájává kell válnia, amely rugalmasan és egyszerűen, az emberek igényének megfelelően lehetővé teszi a kilépést és belépést, egyaránt. Követeljük, hogy az új európai szerződésekről a jövőben kötelező legyen népszavazást kiírni !”

A koppenhágai nyilatkozatot 18 ország civil személyiségei írták alá. Vajon mikor ébred rá a hatalom (és a politikai vezetők) arra, hogy döntéseiknek és szervezeteinek a független civil szféra támogatása ad legitimációt ??..

Olyan unióba akarják a magyar társadalmat bepasszírozni, ahol kb. 40 millió a munkanélküliek száma, ahol az embereknek a globalizáció negatív hatásai miatt egyre több jut a szegénységből, és egyre kevesebb a demokráciából, ahol a média túlnyomó része nem informálja, hanem manipulálja a társadalmakat és nem, vagy nagyon ritkán mutat pozitív példákat az emberek számára.

Képletesen szólva; Magyarország egy tengeren hánykódó halászhajó, amely hirtelen ott találja magát a csillogó-villogó hatalmas Titanic mellett, és a parlamenti pártok, a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő szigorúan titkos hármas ügynökök, valamint az alulinformáltak sóvárogva igyekeznek felkapaszkodni rá, nem véve tudomást arról, hogy a Titanic oldalát már felszakította a jéghegy… ( A mostani EU valódi reformok nélkül a Titanic sorsára van ítélve.) A nem hatékonyan működő és nem demokratikus rendszerek sorsa pedig a történelem során eddig mindig a csődbe jutás -- a széthullás volt.

Követeljük; hogy a médiába az EU csatlakozást ellenzők szakértői is megjelenhessenek ( hasonló arányban mint a támogatók ), hogy a több milliárd forint közpénzt a társadalom egyoldalú tájékoztatása helyett fordítsák inkább az egészségügyre, vagy munkahelyek teremtésére, a parlamenti pártoktól, az OVB-től és az EU-tól, hogy az EU választás ellenőrzését tegyék lehetővé az ellenző mozgalmak, pártok képviselői, valamint a nemzetközi (svájci, osztrák, norvég) független szakértők számára. Amennyiben ez nem következik be és a társadalmat nem hozzák döntéshozatali helyzetbe (csakúgy mint a NATO népszavazás esetén), akkor a választást alkotmányellenesnek és érvénytelennek tekintjük. ( A követelések nem teljesültek !)

Ausztriát 1995-ben erőszakolták be az EU-ba. Egyrészt mesébe illő szép ígéretekkel halmozták el őket, másrészt pedig folyt a jóhiszemű és mesterségesen tájékozatlanságban tartott lakosság megtévesztése és megfélemlítése. Valóságos agymosás volt, pszichoterror. ( Magyarországon most 2003–ban ugyanez tapasztalható. A hitelét vesztett politikai “elit” az alapvető demokratikus és emberi jogok sárba tiprása mellett a választási csalás lehetőségét is kódolta az alkotmányellenes népszavazás lebonyolításában.) Inge Rauscher asszony, az osztrák Haza és a köröttes világ polgári csoportosulás tagja a Demokrata újságnak elmondta, hogy a belépés óta eltelt 8 esztendő tapasztalatai alapján sajnos valamennyi, a belépéssel szemben felhozott érvük beigazolódott. Míg a belépést szorgalmazók által felsorakoztatott érvek hazugságoknak, de legalábbis hamis ígéreteknek bizonyultak. 2000-ben elindították a “Pártok feletti akciót az EU-ból való kilépésért” népi kezdeményezést. 1995-től 2000-ig Ausztriában 70.000 mezőgazdasági termeléssel foglalkozó családi gazdaság ment tönkre. Az uniós tagság a GDP zuhanását, az osztrák semlegesség végleges elvesztését, valamint a tejfeldolgozó üzemek 80%-kának a bezárását eredményezte. A fennmaradt gazdaságok 80%-ka is csak úgy képes fenntartani magát, hogy a család tagjai közül többen is más területen is kénytelenek munkát vállalni; azon a munkaerő piacon amelyik egyébként is felettébb zilált állapotban van. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árai 15-40%-kal csökkentek, miközben a kereskedelmi árak erősen emelkedtek. Az EU-ban a mezőgazdaság parasztgazdasági formáját hosszabb távon halálra ítélték; helyére a mezőgazdasági-ipar tőr. Az emberek azonban egészséges élelmiszereket akarnak enni, nem pedig részben vagy egészben mesterséges táptalajon, javarészt természetes napfény nélkül fénycsövek alatt érlelt, génmanipulált nyersanyagokból gyártott, agyonkezelt, szintetikus állagjavítókkal, tartósítószerekkel teli tápokat… Az EU-s belépés előtt 3-4%-kos volt a munkanélküliség most 9%-kos. A nyugdíjrendszer és a társadalombiztosítási rendszer komoly válságban van. A kamionforgalom elviselhetetlen mértékben növekedett.

Vitathatatlan, hogy Ausztria belépése az EU-ba katasztrofális hiba volt !!

Nézzük mit ír erről Dr. Fiedrich Romig egyetemi docens, aki politikai gazdaságtant tanított Bécsben, Grazban és Aachenben. Legújabb könyve ”Die Rechte der Nation” (A nemzet jogai) Stocker Verlag, Graz 2002 tartalmazza alábbi nézeteinek részletes indoklását.

Bukás árulás miatt

A kormányképes pártok az EU-ban egytől egyig hazaárulást követnek el. Ha nem ezt teszik, akkor nem kormányképesek, és a média–vérbíróság és a hírhedett “szankciók„ áldozatává válnak. Ha egy párt nem akar ellenzékben maradni, közre kell működnie az EU koncertben: a nemzetállam feloszlatásában, a szuverenitási jogokról való lemondásban, az alkotmány megszegésében, az esetleges semlegesség “szükség szerinti felfüggesztésében“, a demokrácia lebontásában, a saját parlament hatalmának megszüntetésében, a hatalmi ágak megosztásának felszámolásában, az állam hatalmi monopóliumának megszüntetésében, az idegen végrehajtó hatalomnak a saját felségterületre való beengedésében, az államhatárok fellazításában a szabad ember -, áru, tőke– és szolgáltatás áramlás kedvéért, a gazdaság “globalizálásában“, a pénzügyi felségjog átruházásában ( ezzel lemondva a saját hitel -, gazdasági és államkincstári politikáról ), a környezetvédelmi előírások és szociális ellátottság színvonalának csökkentésében, a parasztság megtizedelésében, az állampolgárság intézményének elértéktelenítésében ( egy sorba sorolás a külföldiekkel ). El kell fogadnia a saját hadseregnek vazallusszolgálatra való kényszerítését és idegen parancsnokság alá sorolását és azt, hogy a hadsereg fegyverzetét és felszerelését nem a határok biztosításának követelményeihez, hanem a külföldön való bevetésekéhez és üzleti érdekekhez igazítják. Ami még állami feladatként megmarad, nem egyéb, mint a soha nem látott mértékű adók behajtása és az adóbevételeknek a “fizessenek a gazdagok!“ őskommunista mottó szerinti újraelosztása, a “családi ezüstkészlet“ elkótyavetyélése, az állami tulajdon privatizálása néhány konszern javára, a közellátási ágazatok deregularizálása (szabályozásmentesítése), gyakran összhangban azok ehhez kapcsolódó kaotizálásával, óriásrendezvények (great events) tartása a néphangulat kedvező irányba való befolyásolására. Ezeken túlmenően az állammaradéknak át kell vennie a magánvállalatok szociális költségeit és gondoskodnia kell arról, hogy a gazdaság költségmentesen juthasson szakképzett emberi erőforrásokhoz és felhasználható kutatási eredményekhez. A választások már csak látvány-küzdelmek és görcsök az ígéretek, amiket aztán soha be nem váltanak, mindig ugyanazok: “munkahelyek, biztos nyugdíjak, egészséget mindenkinek, adókedvezményeket a kisembereknek, közigazgatási reform. “. Teljesen mindegy, melyik párt győz, csak az arcok változnak, a politika ugyanaz marad, mert kívülről meghatározott. “Semmi különutasság“, ajánlja a baloldal részéről számításba vett, a nemzeti törekvések elnyomásában tapasztalt multi-kulti választási propagandista és ezzel a szocialista internacionálénak való alávetését követeli. A néppárti ellenoldal erős Európai Szövetségi Államot szeretne, amelyben Ausztria önálló államisága úgy oldódna fel, mint cukor a kávéban...

Az EU-n belül egyre nő a mostani struktúrát ellenzők tábora (Ausztriában kb. 70%-a az embereknek), ugyanis mind több ember jön rá, hogy érdekeit és megélhetését valakik fel akarják áldozni egy kialakuló bankárdiktatúra oltárán. A svájci és a norvég nép felismerte ezt és nem szavazta meg az EU csatlakozást !!

Mondjunk NEM-et a gyarmatosításra, a demokráciának álcázott pénz, média- és párthatalomra épülő önkényuralomra -- az EU-ra !!

Az EU-csatlakozás alternatívája: amely összefogásra készteti a társadalmat, hogy közös erővel megváltoztassuk az útirányt, s a pénzgyarmati szolgasorból kilépve, szabad, igazi ökoszociális piacgazdaságot és részvételi demokráciát ( visszahívható képviselőkkel, ha ígéreteiket nem tartják be ) megvalósító, tisztes jólétben élő, népességben, anyagi és szellemi értékekben gyarapodó, független, semleges, a Történelmi Alkotmány kilenc alapelvén -- természetes társadalmi renden alapuló Magyarországot teremtsünk. ( A történelmi alkotmány alaptételei ötvözve a mai időknek is megfelelő elvárásokkal, garantálják az emberhez méltó életet, valamint felszámolják a társadalmat fenyegető végveszély okait, a pénzgyarmati szolgasorsot, és a demokráciának álcázott önkényuralmat-diktatúrát !! A történelmi alkotmány kimondja „minden tulajdon forrása a Szent Korona” (Sacra Corona radix omnium possessionium), amely a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek, közösségek múlt, jelen és jövendő nemzedékeit testesíti meg. Ennek értelmében nem vonhatók magántulajdonba a nép életének természet adta feltételei: a föld, a víz, a levegő, az energiaforrások és a természeti kincsek. A Szent Korona eszme, a magyar történelmi alkotmányosság -- a magyar államot több mint ezer év óta létrehozó és fenntartó nemzedékek jogtudatában végbement fejlődés eredménye, amit a mai és az utánunk következő nemzedékeknek alapvető létérdeke átvenni és továbbfejleszteni !! ) Az alternatív jövőkép fontos elemei Síklaky István: Létbiztonság és harmónia c. könyve, Dr.Halász József: EU Nem című könyve, valamint az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom és a Magyarországért “párt” szakértői ( a média túlnyomó része által elhallgatva, kivéve pld.: Budapest TV, Leleplező könyvújság, Kárpátia, Nemzetőr, Interneten a www.fennmaradas.uw.hu ) által közölt írások.

Utóirat I. 2003. IV. hó 12-én az EU választáson Magyarországot a nemzetközi pénz- és háttérhatalom eszközei (EU, parlamenti pártok, a médiában dolgozó politikai komisszárok–bűnözők, Alkotmánybíróság), céltudatos provokáció, manipuláció segítségével, alkotmányellenes módon (az Alkotmány 79.§ szerint – a csatlakozási szerződést nem hozták nyilvánosságra) beerőszakolták az Európai Unióba. A magyar politikai „elit” megrendelésre leszállította Magyarországot Brüsszelnek. Hazánk várható internacionalizálását támogató kisebbségnek megint sikerült ráerőltetni az akaratát a magyar nemzetre. A történelem előtt kell vállalniuk a felelősséget tettükért -- a tönkremenő magyar gazdák százezreinek várható nyomoráért, a magyar mezőgazdaság széthullásáért, a föld külföldi kézre adásáért, a magyar vállalkozások tömeges (2005-ig kb. 80 %) csődbemeneteléért..! ( A megszünt és a cégjegyzékből törölt cégek száma 2002-ben 152601 volt, 2003-ban 181706 vállalkozást iktattak ki a hatóságok. Forrás: Magyar Nemzet 2004.02.13 ) Ezeknek a magyarság alapvető érdekei ellen cselekvő, egy uzsorás, magánkézben lévő pénzhatalmi diktatúrára ( pénzközpontú gazdaságra, lásd: Leleplező könyvújság 1999. I / 1.12. old, 2000. II / 2. 29. old, 2000. II / 3. 114. old, 2000. II / 4. 42. old., Dr. Drábik János, www.fennmaradas.uw.hu Orbán Viktor 4 éves fáziskéséssel beszélt róla 2004 februárjában ) alapozott monopolista tőkés gazdaságot működtető antidemokratikus erőknek súlyos kudarcot hozott a népszavazás. A négy parlamenti pártnak, az EU-nak, a nagyrészt külföldi kézben lévő médiának, és a közpénzekből egyoldalúan (kb. nyolcmilliárd forinttal) támogatott 'igen' kampánynak, a választópolgárok 38%-át sikerült megtéveszteni. A magyar társadalom azon része, mely igyekszik felelősségteljesen gondolkodni és cselekedni, valamint ismeri a hiteles tájékoztatásra és az alapvető emberi jogokra adó média (kb. 5%) újságjait, műsorait, társadalmi szervezeteit -- azok röplapjait, nemmel szavazott a katasztrofális következményekkel járó EU csatlakozásra. Sokan azért nem mentek el, mert nem szeretik az egyoldalú agymosást, a parlamenti pártoktól független civil szervezetek, nemmel szavazó erők kontrolja nélkül bonyolított választási cirkuszt, és elfogadhatatlan volt számukra, hogy a hatalom hülyének nézi őket. Összességében a magyar társadalom 62%-a nem ment el, vagy nemmel szavazott egy szűk csoport által irányított, az emberiség alapvető érdekei ellen irányuló világuralmi törekvésre.